I found what i wanted (+16)

Hello Bello Labello!

Nos, ismét itt vagyok egy one shot-al, ami nekem kifejezetten nem tetszik. Mármint, szerintem nem sikerült jól megírnom. Úgy érzem, hogy én ilyet még nem tudok írni, ráadásul ez még nem is olyan nagy szám, de azért próbálkozom. :D

Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm az 5 feliratkozót, a komikat és a tetszik-eket!! Imádlak titeket!! :3

Jó olvasást! ;)

Puszi! xXx

Reni

Harry Styles

Lusta léptekkel közeledtem az iskola bejáratához. Hm, a héten negyedszerre megyek büntetésre. Hát, de így jár, aki fellöki a tanárt a folyosó közepén aztán szó nélkül tovább sétál. Vagyis sétálna, ha a tanár nem üvölt rá, hogy „STYLES, SOK SZERETETTEL VÁROM DÉLUTÁN A BÜNTETŐ SZOBÁN!”. Nos, ez volt az oka, hogy ma is ebbe a retekben kötöttem ki, egy, az egész délutánomat lefoglaló programmal. A kapu előtt megállva elővettem a zsebemből egy doboz cigit, majd kivettem belőle egy szálat és az öngyújtót. Mindig a dobozba raktam a gyútót, ha már volt ott annyi hely, mert így legalább nem hagyom otthon. A fából készült tákolmánynak nekitámaszkodva szívtam egy nagyot a káros anyagból, majd szememet lehunyva élveztem ahogy átjárja egész testemet. Figyeltem ahogy a füst felhőként elszáll, majd felszívódik a levegőben. Úgy utálom ezt az egészet. Ha nem lenne kötelező iskolába járni már rég itt hagytam volna a fenébe, csak sajna akkor meg bedugnak valahova és még büntetést is fizethetek. Remek lenne.

Elpöcköltem a cigim maradványait, majd rátaposva fordultam meg az iskola felé. Undorodó arckifejezéssel léptem be a kapun, majd az üvegajtót kinyitva  hivatalosan is megérkeztem az iskolába. Intettem a karbantartónak, mire ő mosolyogva biccentett felém.

- Ejnye, Harry, már megint itt? Nem gondolod, hogy vissza kéne venned egy kicsit? Akkor talán jobb programjaid is lehetnének délutánonként. – mondta a mellkasa előtt karba font kezekkel, még mindig mosolyogva. Felnevettem, majd megrázva a fejem zsebre dugott kezekkel válaszoltam.

- Igazából ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire szeret engem a tanárúr. – közöltem rápillantva, ő pedig kérdőn nézett a szemembe. – Hisz mindennapra randizni hív az iskolába. – büszkén kihúztam magam, mire Matt, a karbantartó, elröhögte magát és megveregette a vállamat.

- Hát fiam… Büszke lehetsz, hogy téged választott. – nézett rám meghatódottságot színlelve, mire én vigyorogva bólintottam, majd elköszönve tőle elindultam az emelet felé. Vissza pillantva még láttam ahogy mosolyogva megrázza a fejét, majd a székére leülve egy újságot kezd el olvasni. Valamiért nagyon jó kapcsolatot ápolok Matt-el. Ő az egyetlen normális felnőtt a suliban. Minden tanár olyan… komoly. Nem lehet velük viccelődni, de semmit, mert rögtön a büntibe küldenek, pedig csak jófej akartál lenni. Matt viszont mindent viccként fog fel és nem a jövőre gondolva élni a napjait. „Élj a mának”. Ezt szokta mondogatni, és már én is elszoktam tőle. A jelen a fontos, nem az, hogy mi fog majd történni. Élvezd az életet amíg lehet és ne törd a fejedet azon, hogy mi lesz majd veled később. Imádom a csávót.

Cipőm csoszogása fülsüketítő zajként hatott a kihalt, üres folyosón. A szürke tabló képek a folyosó elején lassacskán változtak színesebbé és modernebbé, minél beljebb értél, majd az egészet megszakította egy nagy fehér ajtó, amire tisztán kivehetően rá volt írva, hogy „BÜNTETŐ SZOBA”. Megálltam az ajtó előtt, majd a karórámra tekintettem. Most van pont négy óra, ami azt jelenti, hogy életemben először pontosan érkeztem meg a délutáni programomra. Megvonva a vállamat megfordultam és elindultam visszafele, hogy a folyosó végén lévő ital autómatából vegyek magamnak egy kávét. Ha nem akarok elaludni szükségem lesz rá. Bár úgy is beszunyálok, szóval tök lényegtelen.

Az autómatához érve előkotortam a zsebemből nyolcvan forintot, majd a gépbe dobva megnyomtam az egyik gombot. A gép berregve jelezte, hogy készíti a rendelt italt, majd alulra kidobott egy poharat, amibe beletöltötte az energia bombámat. Kikapva a barna műanyagot indultam vissza a teremhez, hogy eltöltsek három unalmas órát egy unalmas teremben egy unalmas tanárral. Remek lesz.

Kivágtam az ajtót, ami nagy puffanással jelezte, hogy akadályba ütközött, vagyis a falba. Beléptem a terembe, majd a lábammal belökve az ajtót sétáltam a leghátsó padba, ahol levágtam magam, majd a fejem rádöntve pihentem.

-Á, Mr. Styles, örülök, hogy megtisztelt a jelenlétével, de legközelebb úgy lépjen be a terembe, hogy a berendezés a helyén maradjon. – vicsorgott rám a tanárúr az asztala mögül. Észre sem vettem, hogy már itt van. Mondjuk szerintem ő az egész napját itt tölti, szóval nem lepődöm meg.

- Tudja tanárúr, szerintem nem jó helyen van az ajtó. Csak egy kis újítást szerettem volna hozni, hátha mindenkinek kedve támad tanulni, de ha nem, hát nem. – mosolyogtam angyalian. Hallottam egy kuncogást, így a hang irányába néztem. A legszélső padsor első padjában ült egy srác, valószínűleg ő adta ki ezt a hangot, mivel nem hiszem, hogy a tanár értékelte a poénomat. Nyakáig felgombolt ingje volt, felzselézett, égnek álló haja, és  lenge gatyája. Tipikus stréber kinézete volt. Felém nézett, ezáltal láthattam a szeme körül összefutó nevető ráncokat, amitől nekem is mosolyogni támadt kedvem, de amikor tekintetünk összeakadta, gyorsan elkapta az övét és a padját bámulta tovább. Érdekesnek tűnik a srác. Visszahajtottam a fejemet a padra és próbáltam aludni, de valahogy nem sikerült. Szék nyikorgást hallottam, mire felkaptam a fejem. A srác állt éppen fel és indult meg a kuka felé, hogy kidobja a kezében tartott szemetet. Ez volt az az alkalom, mikor felmérhettem egész testét. Vékony alkata volt, és gyönyörű arcvonásai. Tekintetem lesiklott a fenekére. Beharapott ajkakkal figyeltem amint visszasétál a helyére, egész végig a hátsófelén tartva a pillantásom. Leült a helyére, majd újra elmerült a semmi bámulásában. Tovább néztem, nem bírtam levenni róla a tekintetem. Valószínűleg megérezte a pillantásomat, mert hátra fordult, de megakadt amikor tekintetünk összeforrt. Gyönyörű tengerkék íriszeiben elmerültem és képtelen lettem volna elnézni, bár nem is akartam. Megnyaltam ajkaimat, mire ő elpirult és visszafordult, még apróbbá összehúzva magát, de észre vettem, hogy a szeme sarkából engem néz.

- Gyerekek, el kell mennem egy öt percre, viselkedj Styles. – címezte nekem mondandóját megspécizve egy szúrós pillantással.

- Miért csak én? Nem csak én vagyok a teremben! – tartottam fel védekezés képen karjaimat, mire a tanár megforgatta a szemeit, majd kiment a teremből. Újra a srác felé néztem, aki még kisebbre zsugorította magát a padban, gondolom félt, hogy mi következik. Elvigyorodtam, majd felálltam a székből, ami hangosat nyikordult. A srác összerezzent és még lejjebb hajtotta a fejét. Odasétálva a padjához és leültem a mellette lévő székre, ami miatt ő megpróbált egy kicsit arrébb csúszni a széken, de nem nagyon sikerülte neki.

- Hogy hívnak drága? – a megszólításra felkapta a fejét, de hamar vissza is hajtotta és arca vörösbe borult.

- L-Louis. – motyogta olyan halkan, hogy ha nem figyelek meg sem hallom.

- Én Harry vagyok. - nyújtottam felé a kezemet egy mosoly kíséretében. Felém fordulva elfogadta, majd kezet ráztunk. Még mindig nem nézett a szemembe, a padot bámulta.

- Mikre lennél képes ezekkel a kezekkel. – mondtam neki, a kezét még mindig fogva. Aprócska kezét számhoz emeltem, majd az újbegyére nyomtam egy csókot, amitől az arca még vörösebb volt mint eddig, ezért lehajtotta fejét. Álla alá nyúlva felemeltem buksiját, hogy a szemébe nézhessek és végre ő sem nézett el, így tekintetünk újra összekapcsolódott. Szemeit fürkésztem, de nem tudtam kivenni belőle semmit, csak zavartságot. Láthatólag visszatért a jelenbe, ezért fejét elhúzta a kezemtől, majd újra a pad felé fordult és a firkákat tanulmányozta a padon. Az ajtó nyílt és a tanár jött rajta vissza.

- Styles, én úgy emlékszem, hogy öt perce még nem ott ültél. –mutogatott felém, miközben helyet foglalt.

- Untam a magányt. Tudja, nem akarok egyedül megöregedni, mint ön. – mosolyogtam rá kedvesen, Ő viszont villámokat lövelt felém, miközben magam mellől hallottam ismét azt az édes kuncogást. Felé néztem mosolyogva, de a kezével eltakarta az arcát, így nem láthattam az szeme körüli gyönyörű ráncokat. A tanár elmerült a papírokban én pedig úgy gondoltam, hogy lefoglalom magamat valamivel. A kezemet ráhelyeztem Louis térdére, mire ő lefagyott és csak maga elé meredt. Mosolyogva beharaptam az alsóajkam, majd a kezemet megindítottam a combján és nagyon lassan haladtam egyre beljebb. Már majdnem elértem az érzékeny pontját, de hirtelen felpattant, így a kezem lecsúszott róla. Elvigyorodtam.

- Ki kell mennem a mosdóba! – mondta a tanárnak , aki csak bólintott egyet. Mivel ő volt a pad belső részén, ezért át kellett valahogy jönnie, és mivel eléggé hátra voltam csúszva, ezért előttem ment át. A feneke felém volt, így mikor pont előttem volt, belecsíptem, amitől ő megugrott és majdnem az ölembe huppant, de megtartotta magát. Rám nézett, mire én még mindig vigyorogva kacsintottam felé, erre újra pír szökött arcára, majd sietős léptekkel hagyta el a termet. Ha előlem akar menekülni, akkor ez volt az egyik legrosszabb amit tehetett. Úgy őt perc múlva felálltam és az ajtó felé indultam.

 - Hova mész? – nézett rám a tanár gyanakvó szemekkel.

- A mosdóba. Persze csak ha kimehetek, és nem szeretné feltakarítani az ürülékem. – vicsorogtam felé. Megforgatva a szemeit az ajtó felé mutatott, és elhagytam a termet. A folyosón végig sétálva óvatosan kinyitottam a mosdó ajtaját és belépve Lou-t találtam a csapnak támaszkodva lehajtott fejjel, mély levegőket véve. Hangtalan léptekkel indultam meg felé. Lehunyt szemei és hangos levegő vételei miatt nem vett észre, így amikor oda értem mellé, megragadtam a karját és neki nyomtam a csap melletti falnak. Csuklóját feje fölé tartottam és neki simultam testének. A rémület ott játszott a tekintetében,  hátra húzta a fejét, én pedig a füléhez hajoltam.

- Ha menekülsz meg leszel büntetve. – suttogtam kéjesen a fülébe, majd megharaptam fülcimpáját. Egy apró nyögés hagyta el a száját, lélegzet vétele felgyorsult. Nyelvemet végig vezettem nyaka vonalán, majd megszívtam a füle mögötti részt. Egy fokkal hangosabb nyögés szökött ki ajkain, s lehunyta szemeit. Elmosolyodtam és csókokkal hintettem nyaka minden egyes szegletét, végig haladva állkapcsa vonalán, majd arcához hajolva, közel az ajkaihoz, szemébe tekintettem. Szétvált ajkai közül hevesen csapódott arcomnak a lehellete. A számat figyelte, én pedig még közelebb hajoltam hozzá, majd nyelvem hegyét végig húztam alsóajkán, tovább kínozva őt. Egyik kezemet levettem csuklójáról, ő pedig ki akarta használni az alkalmat és megpróbálta kirántani azt a markomból, de apró mancsát egy kezemmel is megtudtam tartani, így szabad kezem elkalandozhatott tökéletes testén. Mellkasán végig simítva haladtam tovább hasához, majd a póló alá benyúlva simogattam tovább felsőtestét. A bőre forró volt, mintha lángolna, mellkasa egyenletlen mozgása és folyamatosan arcomnak csapódó lélegzete csak még jobban lázba hozott, de most csak kínozni akartam őt. Ahogy egyre feljebb vezettem érintésem, az ingje gombjai úgy kapcsolódtak ki sorban. Ő sem bírta sokáig, kezét egyre többször rántotta meg, hogy engedjem el és végül beadtam a derekam. Végig simított oldalamon, majd a pólóm alá benyúlva a hátamon is. A testem lángolt és rázta a hideg egyszerre érintése miatt. Mikor újra nyakához hajolva elkezdtem szívni az érzékeny bőrréteget, hangosan felnyögött és hátamba karmolt. Erőteljesen szívtam a nyakát, majd amikor elégnek gondoltam, elváltam nyakától és a vörös foltra nyomtam egy puszit, majd tovább haladva egyre lejjebb csókolgattam, a felsője utolsó gombját is kikapcsolva. Mellkasán nedves csókokat hagytam, majd újra visszafele indultam és végig csókoltam nyakát és állkapcsát, miközben a kezemmel a hasát simogattam és egyre lejjebb haladva kezemet férfiasságára helyeztem,majd elkezdtem dörzsölni. Felnyögött és újra a hátamba mélyeztette körmeit, arcát pedig a vállamba temette. Füléhez hajolva belesuttogtam.

- Azt akarom, hogy a nevemet nyögd. Ne fogd vissza magad. – suttogtam kéjesen majd fülébe nyaltam. Gyorsabban kezdtem dörzsölni, mire újra felnyögött. – Halljam. – utasítottam, de csak nyöszörgött, mire rámarkoltam és egy nagyot nyögve végig húzta körmeit a hátamon.

- Harry! – nyögte hangosan.

- Jó fiú. – suttogtam fülébe, majd homlokom az övének nyomtam. Hevesen vette a levegőt, külseje csapzott volt, de még így is tökéletes. Az én mellkasom is gyorsan emelkedett, s tovább dörzsölve büszkeségét, puszit hintettem ajkaira, de nem húzódtam el. Arcunk csak centikre volt, szinte egymás levegőjét szívtuk, de én csak az ajkait bámultam. Kezeit kihúzta pólóm alól, majd tarkómra vezette érintését és megszüntette a köztünk lévő távolságot. Puha ajkainak édes íze bódító hatással volt rám, így gyorsabban kezdtem dörzsölni, ami által csókunkba nyögött, de nem váltunk el. Nyelvemmel végig simítottam az ajkán bejutásért könyörögve, amit meg is kaptam, majd heves csókcsatába kezdtünk. Hajamba túrt és megszorította tincseimet, mire felnyögtem. Sajnos a levegő nagy úr, így oxigénért kapkodva váltunk el egymástól. Erősen rámarkoltam férfiasságára, mire ő megint megrántotta göndör tincseimet és nevemet nyögve lépte át a gyönyör kapuját. Vállamra dőlt és hátamat átölelve próbálta rendezni lélegzet vételeit, én pedig hátán végig simítva fenekén pihentettem kezeimet.

- Remélem nem hiszed azt, hogy egy ilyen után hagylak majd elmenekülni előlem. -  mondtam neki halkan, mire ő felnevetett és a fülemhez hajolva belecsókolt. Kirázott a hideg és lehunytam a szemeimet.

- Ne aggódj, nem terveztem, hogy itt hagylak. - suttogta nyugodt hangon, még mindig kicsit kapkodva a levegőt. Elmosolyodtam, majd a fejemet elhúztam, hogy a szemébe nézhessek és megcsókoltam. Ajkaink lágyan mozogtak egymáson, olyan nyugodt és romantikus csók volt. Szétválva egymástól elmosolyodva nyomtam még egy apró puszit duzzadt ajkaira. Ő az első akitől nem kértem semmit, csak adtam, de Lou különleges. Összegombolta az ingjét, majd elém állt és a szemembe nézett.

- Én így nem tudok vissza menni a terembe. – suttogta a nedves nadrágjára utalva. Felnevettem majd a karján végig simítva összekulcsoltam ujjainkat és kihúztam a mosdóból.

- Nem is mondta senki, hogy vissza megyünk. – vigyorogtam rá, mire rám mosolygott és követett. Kifele menet újra intettem Matt-nek, mire ő az összekulcsolt ujjainkra tekintett, majd a szemembe és szeretet teljesen elmosolyodott és elköszönt tőlünk.

- Ha a tanárúr kérdezi, nem láttalak benneteket. – mondta a betanult szöveget még mielőtt kiléptünk volna az ajtón. Felnevetve köszöntem meg neki, majd a hideg levegőre kilépve indultunk el haza felé. Egész úton beszélgettünk, sok mindent tudtam meg róla, majd a háza elé érve telefonszámot cseréltünk és egy lágy, romantikus csókkal búcsúztunk. Úgy érzem, hogy megtaláltam azt akire mindig is vágytam.