So, ma is egy csodálatos sztorit hoztam az én csodálatos barátnőmtől ^^
De most akkor mindenki csináljon úgy, mintha angliában is lenne mikulás ünnep, jó? Mert úgy írta meg, hogy ott is van ilyen, de elnézzük neki, mivel állati aranyos lett és imádom ^^
Jó olvasást hozzá, biztos nektek is tetszeni fog :))
(ui.: mostantól a barátnőm sztorijait a címnél egy "-Sz"el fogom jelölni.)
Wonderful
Christmas
-Anya!-arcomra egy ezer wattos mosoly szökött, miközben
benyitottam a díszekkel teli ajtón. Odakint hűvös szél fújt, a hó is
szállingózott, és szerencsénkre meg is maradt. Amint átléptük a küszöböt,
megcsapott a mézeskalács és a narancs megszáradt héjának illata, ami tökéletes
harmóniát alkotott a házban. Megismételtem magam, mire a konyha felől hangos
csörömpölés hallatszott, majd léptek zaja. Elvigyorodva néztem a nálam nem
sokkal alacsonyabb, kéken villogó szemű fiúra, aki miután levette a kesztyűjét,
letérdelt az aprócska kislány elé, hogy róla is levesse a meleget biztosító
ruhadarabokat.
-Harry, szívem! Nem ilyen koránra vártalak titeket!-anya
mosolygós arca fedte be a látókörömet, én pedig még boldogabb lettem, mint
eddig.
-Sajnálom, mi is azt hittük már délután van, de ezek
szerint csak túl korán keltünk fel.-vontam vállat, és kibújtam a kabátomból,
majd egy puszival üdvözöltem őt. Valójában tényleg korán keltünk, mert ma végre
havat kaptunk a nyakunkba, ezt pedig Darcy azonnal észrevette. Miért is néz az
ágya pont az ablakára? Reggel hétkor már karácsonyi dalokat énekelve bújt Louis
és én közém az ágyba. Akkor képtelen voltam nem elnevetni magam, mert Darcy
hangja eléggé…Irritáló. Természetesen az én füleimnek valódi zeneszó, de ki
tudja, mások hogyan viselnék el őt.
-Gyertek csak beljebb! Jaj Darcy drágám, mit művelsz
azzal a kutyával?-rohant a nappaliba, én pedig képtelen voltam nem felnevetni
rajta.
-Ugyan Anne, mindannyian tudjuk, hogy Darcy és Steven,
mennyire imádják egymást!-kuncogott Louis, nedves haját hátratűrte, ezzel
viszont megkongatta a vészcsengőt, ami csak az én fejemben, és alfelemben
létezett. Néha tesz olyan dolgokat, amikkel kiveri a biztosítékot..Meg kiver
ott mást is..
Anya elé tolt egy tálcát, megpakolva mézeskaláccsal, amit
ő szívesen el is fogadott, és elégedetten kezdett majszolni. Az ajtófélfának
dőlve figyeltem, ahogyan Anya Louisnak magyarázza milyen nehéz is volt
beszereznie egy piros mikulás sapkát, mert szinte az összes darabot elkapkodták
már. Louis pedig megértően bólogat, miközben tömi a fejét, míg a kis Darcy
éppen a család kutyáját nyúzta. Nem szóltam rá, azt hiszem egy 5 éves kislány
aligha tudna kárt tenni egy ekkora kutyában, mint amekkora anyáéknak volt.
Minden évben eljátsszuk ezt, valamilyen okot mondunk
Darcynek, amiért anyánál, vagy Jay-nél tölti a napját. Lou-val minden évben
ugyanazon a napon tartjuk a bevásárlást, gondolok itt a Mikulásra, a
karácsonyra. Tökéletesen élt bennem még az emlék, mikor Darcy 3 éves volt, és
nagy nehezen sikerült rávennem Louist, hogy beöltözzön Mikulásnak. Nem volt
nehéz meglepődnöm nekem is, mert tökéletesen alakította a szerepét. Darcynek
átadta az ajándékát, a tömérdek csokoládét és pár zoknit, aztán amikor Darcy
megkérdezte, hogy én miért nem kapok semmit, Louis teljes nyugodtsággal, ám egy
huncut mosollyal a szája szegletében azt felelte, hogy igenis kapok majd
ajándékot, csak egy kicsit később. Ezt az ígéretét be is tartotta. De aztán nem
sikerült mégegyszer rávennem a Mikulásosdira, így azt mondtuk Darcynek, hogy az
Öreg áttette a műszakját éjszakára, és csak akkor kap csokoládét, ha elég
mélyen alszik. Azóta ezt a módszert alkalmazzuk.
Louis…Tökéletes. Minden szempontból. Így, 8 év elteltével
is ezt mondom, és még ennyi idő ellenére is odavagyok érte. Miután a One
Direction feloszlott, mind másfele indultunk. Azt hiszem Zayn elutazott
Perrievel Amerikába, és úgy hiszem Liam is arrafele lehet. Niall hazaköltözött
Írországba, és én, valamint Louis, itt maradtunk. Azután hatalmas coming out-ot
csináltunk, és a mai napig találhatnak rólunk cikkeket az újságokban.
Érthetetlen, miért nem szállnak le erről a témáról, már több, mint 4 év eltelt.
Rengeteg elutasítást kaptunk, azonban támogatást ennél többet. Ezért döntöttünk
úgy, hogy pár hónap szabadlábon élés után, bevállalunk egy gyereket. Darcy egy
éves volt, mikor magunkhoz vettük. Lou-val mindig arra törekedtünk, hogy
tökéletes élete legyen, és bár sokan figyelmeztettek, hogy elkényeztetett
kölyköt nevelünk belőle, ő mégis mindenhez hálásan áll hozzá. Azonban ez néha,
például ilyen alkalmakkor, rossz oldalát mutatja.
-Darcy, megírtad a leveled, hogy mit szeretnél
karácsonyra?-zökkentett ki Louis édes hangja az elmélkedésemből, erre a
kérdésre azonban én is kíváncsi voltam. Már napok óta próbálunk Darcy elé egy
lapot tolni, hogy rajzolja le, mi az, amire a legjobban vágyik. Tavaly csináltuk
ezt először, de annyira bénák voltunk, hogy nem tudtuk kivenni Darcy rajzából,
hogy mit is takar az..Így minden ahhoz hasonlító dolgot felvásároltunk. Igen,
az egy emlékezetes karácsony marad számunkra, azt hiszem.
-Én nem kérek semmit.-rázta a fejét Darcy, arany fürtjei
göndören ugráltak a vállán, angyali mosolyt varázsolt az arcára. Szóval igen,
pontosan erről beszéltem.
-Csak van valami, amit nagyon szeretnél.-húztam össze a
szemöldököm, homlokomon ráncok gyülekeztek miközben leültem Louis mellé, a kanapéra.
-Nincs.-ismételte meg magát, majd újra belefeledkezett a
játékba. Tanácstalanul néztünk egymásra Louis-val, aki aztán felpattant és a
telefonját előhúzva kezdte nyomogatni azt. A füléhez emelte, és hangosan
beszélni kezdett, ez pedig nagyjából azt jelentette, hogy ideje indulnunk.
-Angyalom, hamarosan itt leszünk érted, addig pedig
vigyázz a nagyira!-nyomtam egy puszit Darcy homlokára, majd a kabátomért
mentem. Megvártam Louist, majd felhúzva a sapkám, léptem ki a hátborzongató
hidegbe.
-A tiéd vagyok órákig!-ragadta meg a karom Louis, miután
az ajtó csapódását hallottam. Maga felé fordított és az ajkaimra tapadt.
Szívesen mondtam volna, hogy mindig az enyém, nincs olyan, mikor nem, de
ehelyett csak bevezettem a kezeimet a kabátja alá, és puha bőrére fontam
ujjaimat. Megborzongott, kezét a tarkómon pihentette és nyelve zavartalanul
hívta táncra az enyémet. Bódult állapotba kerültem, és ha nem kapaszkodok belé,
biztosan elfolyok ott menten. Elvigyorodva vette ezt észre ő is, majd
készségesen támogatott el az autóhoz. A belvárosba mentünk, ám a sok embert
látva, Louis inkább leparkolt az egyik szupermarket előtt, onnan pedig sétálva
tettük meg utunkat. Ujjai zálogként kulcsolták az enyémeket, néha megszorította
a kezem, és ilyenkor őszintén elgondolkoztam. Vajon azért, mert fázik, vagy
azért, mert annyira boldog, hogy nem tudja elhinni, hogy velem lehet. Jó, az
utóbbi feltevés eléggé egoistán hatott, de csak az érzéseim vetítését adtam le.
-Veszünk forralt bort?-kérdeztem hirtelen, mert az
ismerős illat hamar befürkészte magát az orromba, és úgy éreztem, képtelen
lennék elmenni innen úgy, hogy nem ittam egy korty forralt bort sem. És miután
láttam, hogy Louisnak sincs ellenére, beálltam a sorba a kis bódé előtt. Páran
megnéztek, gondolom felismertek, de most nem szólt senki egy szót sem, amiért
rettentően hálás voltam. Legalább az ünnepekkor legyen nyugta az embernek. Nem
csak mi akartunk venni az édes és finom, ráadásul meleg italból, és utólag
talán már bántam is, hogy beálltunk a hosszú sorba, de már annyi ideje álltunk
ott, hogy nem volt érdemes továbbmenni. Különben meg, igazán inni akartam már
egy jó, forralt bort. Lábujjhegyre állva, kicsit nyakamat nyújtogatva próbáltam
megfigyelni a kiírást, és miután megláttam, nyugodtan ereszkedtem vissza Louis
karjaiba. Eddigi cselekedetem közben erősebben markolta meg a derekam, és
értetlenül nézett rám, szerintem azt hitte, hogy éppen el akarok szállni.
-Csak megnéztem az alkoholtartalmát. Mindketten ihatunk
belőle.-nyomtam egy cuppanós puszit az arcára, mert igazán aranyosnak véltem,
mikor megvilágosodva mosolyodott el. Végre sorra kerültünk, és miután megvettük
a bort, félrehúzódva álltunk meg egy Pepsi-s, magasított asztalnál. Jól esett,
mikor a forró ital legurult a torkomon, sikerült egy cseppet felmelegednem.
Ebben az egészben annyi volt a jó, hogy a bevásárlás mellett, eltölthettem egy
napot Lou-val, mint régen, a karácsonytól hemzsegő utcákon. Színes díszek
tarkították a várost, azonban pontosan a város szívében, egy hosszú, vastag
utca kanyarodott, amit ilyenkor mindig kialakítanak, ide állítják a bódékat, az
árusítókat, és ide érkezik sok-sok tehetségét megmutatni kívánó, mulatságos
ember, valamint a zenészek, akik az utca végén zenélnek karácsonyi muzsikákat,
ami egészen az említett utca elejéig hallatszik. Éppen ezért, nem is zavartatva
magam dúdolgattam a dalt, amit éppen játszottak.
-Harry.
Felkaptam a fejem, annyira belemerültem a hangulatba,
hogy amint meghallottam a nevem, a hang gazdáját kerestem a szemeimmel, azonban
még azelőtt éreztem az édes ajkakat a számon, mielőtt még Lou felé tekinthettem
volna. Bágyadtan elmosolyodtam, imádom a forralt bor ízét, valamint Louis
ajkainak ízét ugyancsak. Tedd össze ezt a kettőt, és ha még meg is ízlelheted,
a mennyországba kaphatsz VIP belépőt.
-Olyan gyönyörű vagy.-súgta halkan, egy centire sem
elszakadva tőlem, lehunytam a szemeimet és kezeimet átkulcsolva nyakán
sóhajtottam fel. Utáltam, ha bókol. Tudta jól, hogy nem szeretek zavarba jönni,
és nehezen is lehet engem zavarba hozni, de ő pont sikerrel jár minden
alkalommal. Szereti ezt kihasználni, a kis gonosz!
-Csokis banánt akarok enni.-suttogtam vissza, ami éppen az eszembe jutott, és amire akkor
vágytam, persze Louis ajkai mellett, mégsem gondoltam komolyan. Vállai rázkódni
kezdtek, és amint kinyitottam a szemeimet, észrevettem, hogy a nevetést tartja
vissza. Összevonva a szemöldököm ütöttem őt meg, majd elfordulva tőle, kiittam
az utolsó kortyot is a poharamból. Megragadtam a kezét, és húzni kezdtem,
ugyanis ez még csak a kezdete volt a kis túránknak. Végigmentünk minden
kirakaton, minden süteményesen és ettünk cukormázas almát is. Megálltunk pár
mutatványnál, például a szoborembereknél. Sosem tudtam, hogyan képesek olyan
hosszú időn keresztül mozdulatlanul állni, ráadásul ilyen fagyasztó hidegben.
Egy kislány lépett a „szoborhoz”, felmosolygott rá, és nevetni kezdett, mikor a
„szobor” visszamosolygott. Azonnal eszembe jutott Darcy, hogy neki mennyire
tetszene ez a dolog. Aztán eszembe jutott az is, hogy tavaly akkora hisztit
levert, mert megijedt az egyik ilyentől, hogy az egész utca tőle hangzott.
Tovább készültem menni, ám mikor meg akartam fogni Louis kezét, csak a levegőt
markolgattam. Értetlenül fordultam vissza, és a szemeim elkerekedtek amint
rájöttem; elvesztettem Louist. Ijedten forogtam pár kört, hogy körbenézzek,
szinte majd elszédültem, mire valaki megragadta a vállam.
-Te nélkülem táncolsz?-Louis nagy szemekkel nézett rám,
boldog fény csillant meg a szemeiben amint rájött, nem táncoltam, csak őt
kerestem.
-Hol voltál?-vontam kérdőre, még a csípőmre vágtam a
kezeimet is, hogy hatásosnak tűnjek. Nem tudom, hogyan találtam volna meg őt,
ekkora embertömegben.
-Hoztam neked csokis banánt.-emelte fel az átlátszó
műanyag poharat. Elállt a lélegzetem, kérdőn néztem rá. –Sehol sem adtak ilyet,
szóval kiharcoltam, hogy vágjanak fel egy pohárba banánt, és ráöntettem csoki
öntetet. Remélem, így is megfelel…- olyan aranyosan, és olyan ártatlanul
mondta, hogy be sem fejezte, egyből a karjaiba ugrottam. Elvettem tőle a
poharat, és élvezettel kezdtem majszolni az összedobott falánkságot. Közben
pedig elképzeltem, amint Louis kivágja a hisztit az egyik bódénál, hogy mégis
miért nincsen csokis banán, aztán ellenkezést nem tűrve parancsolgat, hogy
csinálják azt, amit mond. Akaratlanul is felnevettem az elképzelésre, mire Lou
kérdő tekintettel fordult felém, de csak egy hálás, csokis puszit nyomtam az
arcára. Vettünk Darcynek habcukrot, amit aztán egész úton cipelhettünk, mert
nem gondoltunk abba bele, hogy messzire parkoltunk. Mondjuk nem a súlya miatt
volt macerás, hanem mert akkora volt a hab miatt, hogy nem tudtuk, hogyan is
fogjuk meg. Egy kis máz ráadásul Louis kezére folyt, így teljesen ragadni
kezdett, és ezt én sem úszhattam meg. Bosszúból, mert kinevettem, engem is
összekent a ragadós mázzal. Így mentünk be a meleg helyiségbe, a plázába. Egy
másfajta, mégis karácsonyi dal szólt a hangszórókból, és a pláza közepén
hatalmas karácsonyfa állt. Válogathattunk volna a boltok között, de mi már
tudtuk hova akarunk bemenni. Elsősorban, az édességes boltba mentünk, ami két
hónappal ezelőtt, tekintettel az ünnepekre, felújult. Eddig is nagy volt, de
mostmár valósággal elvesznék a sok édesség között.
-Vegyünk először pár mikulás csokit. Aztán térhetünk a
cukrokra és egyéb falatokra.-sóhajtott fel Louis, miközben meglóbálta maga
mellett a kosarat, amibe aztán belefektettem 5 darab hatalmas mikulás alakú
csokoládét. Nem áll szándékunkban felhízlalni Darcyt, ebből a csokiból Lou és
én is enni fogunk, szóval…
-Kinder tojás, cukorkák, aztán kell még..-miközben
soroltam, folyamatosan pakoltam a kosárba, és Louis úgy jött utánam, mintha
hozzám lenne nőve. Egy szót sem szólt, ha egyedül jött volna bevásárolni,
valószínűleg két mikulás csokival tért volna vissza, de mind tudtuk, hogy annyi
egyáltalán nem elég, még ha azt is mondja, hogy igen. Szóval becipzározva a
száját figyelte, hogy miket pakolok a kosarába, de szerintem titkon az árat
figyelte. Nem tudom mit van úgy oda, miközben ő is tudja, hogy amit anno a
bandával kerestünk, még az unokáinknak is sok pénz lesz. Nyugodtan
elengedhetjük magunkat. Egy különleges csokoládé félét kerestem, mikor
rájöttem, újból elvesztettem Louist. A plafonra néztem, amolyan „WTF” fejjel,
hogy ő mindig eltűnik. Volt két lehetőségem. Vagy megkeresem, vagy ott maradok,
és megvárom, amíg ő keres meg. Az előbbi mellett döntöttem, és visszafele
indultam. Tisztán emlékeztem, hogy két perccel ezelőtt, még itt volt a
sarkamban. Hihetetlen, hogy el tud tűnni. Már ott tartottam, hogy megkérdezek
valakit, mikor is megláttam őt. Széttárva a karjaimat mentem oda hozzá. Éppen
egy csokiból harapott, mögötte pedig megláttam az „Ingyen kóstoló” táblát.
Megforgatva a szemeimet, szinte kitéptem a kezéből a kosarat, és
visszaindultam. Ha ő ennyire belefelejtkezik a csokiba, hát legyen vele kettesben!
Vegye feleségül!
„Most komolyan, egy csokoládéra vagyok féltékeny?”
Kuncogva vonogattam a vállam, és a keresett édességet is
a kosárba dobtam, aztán a pénztárhoz mentem.
-Hé, Hazz. Adsz egy csókot?-állt mellém Louis, teli
szájjal. Grimaszolva fordultam el tőle. Nem, nem undorodtam tőle, hiszen Louis
és a csoki tökéletes páros. Valójában minden tökéletes, amiben Louisnak is
szerepe van.-Most akkor nem?-a döbbenetet tisztán éreztem a hangjában, halvány
mosolyra húztam a szám, amint rájöttem, felfogta, hogy nem játszok.-Mi van,
Harry?-fordított maga felé. Kérdő tekintettel illettem, mégis hova került a
szájából a csoki? Ekkor előre nézve megláttam az előttünk álló nőt, akinek a
kapucnijában…Ó, te jó ég, ez hülye! Akaratlanul is hangosan hahotázni kezdtem,
amire persze mindenki felfigyelt. Még akkor is rázott a nevetés, mikor
kifizettünk mindent, és egy hatalmas szatyorba pakoltuk, valamint végre a
habcukrot is el tudtuk tenni.
-Te nem vagy normális!-röhögtem mikor a következő bolt
felé közeledtünk. Lou csak szórakozottan megvonta a vállát. Komolyan, ki nézné
ki belőle, hogy ő most lesz 26 éves?
A játékboltban hamarabb végeztünk, onnan megvolt minden,
amit akartunk, mert előre kinéztük. Darcy azt mondta, nem kér semmit, azonban
egy kis odafigyeléssel pontosan megtudtuk, hogy mit is szeret. Így vettünk egy
barbiházat, mindenféle hozzávalóval, amit nem tudtunk hova tenni. Értem itt a
barbibaba autót, ruhákat, és annak a babának még gyereke is lehetett! Azt is
vettünk, de Lou-val közösen megállapodtunk abban, hogy fiú barbibabát nem
veszünk. Ahhoz még Darcy túlságosan fiatal..Ki tudja miket játszana el a
babákkal. Aztán vigyorogva és ugrálva közölné velünk, hogy Rapunzel-t teherbe
ejtette a pasas, akinek ráadásul agyontetovált teste van. Kinézném Darcyből,
hogy filctollal telefirkálná a babát. Ezt pedig nem szeretnénk, ugyebár.
Beültünk egy kajáldába enni, majd megkerülve a plázát
siettünk vissza a szupermarket felé, teljesen megpakolva. Majd leszakadt a
karom, még úgy is, hogy a szatyor egyik fülét Louis fogta. Bevágtuk magunkat az
autóba, és teljesen átfagyva indultunk haza. Fáradtan döntöttem az ablaknak a
homlokom, miközben kezemet Louiséra tettem a combomon. Összefűztem ujjainkat és
megszorítottam a kezét. Egy csodás napot tudhatunk magunk mögött, mostmár csak
egy valami van hátra.
Hazaérve mindent becuccoltunk a házunkba, elővettük a
dobozokat és csomagolópapírokat, aztán a konyhában az asztalhoz ültünk két olló
társaságában. Louis benyomott a mobilján valami zenét, amit nem is hallottam
még, de kifejezetten tetszett, és gyorsabban is csomagoltuk az ajándékokat.
Miután mindennel készen lettünk, felpakoltunk a padlásra, az édességeket, a
habcukor kivételével pedig az egyik szekrénybe rejtettük, amiről tudtuk, hogy Darcy
úgysem éri fel. Rendbe raktuk a konyhát, majd újra kocsiba pattanva indultunk
el anyáékhoz, a hercegnőnkért.
-De jó meleg van.-súgtam amint beléptünk az ajtón, és
kellemes csend fogadott minket. Az órára pillantva mindent megértettem. Már 8
óra is elmúlt, Darcy ilyenkor már réges rég aludni szokott. És feltételezem
most is azt teszi, nekem pedig belesajdul a szívem, hogy fel kell őt
ébreszteni. Louis biccentve szelte a lépcsőfokokat és ment az emeletre, amíg én
anyát kerestem, aki a nappaliban olvasott egy magazint.
-Megjöttünk Darcyért.-egy puszit nyomtam az arcára
hálaként, amiért egész nap vigyázott a lányunkra.
-Nem olyan rég aludt el. Jól éreztétek
magatokat?-kérdezte elmosolyodva. Határozottan bólintottam és megígértem neki,
hogy hamarosan jövünk ide is karácsonyozni, állítása szerint nagy meglepetést
szán Darcynek. Tényleg elkényeztetjük..
Az ajtóhoz lépve figyeltem, ahogyan Louis már a félig
kómás Darcyt öltözteti, aki hagyja, hogy apja minden meleg darabot rá aggasson.
Ölbe vette, majd miután kinyitottam előttük az ajtót, elköszöntem anyától.
Darcy a hazavezető úton megint beájult, nekünk pedig az volt a legnagyobb
gondunk, hogy így mégis hogyan fog megfürödni. Azonban végül nem foglalkoztunk
ezzel, és otthon, csak a melegebb darabokat levéve róla fektettük az ágyba,
hogy nyugodtan aludjon tovább. Főztem egy teát, ameddig Louis lezuhanyozott, és
mindkettőnk bögréjét a hálószobánkba vittem. Letettem az éjjeli szekrényre,
majd a ruhásszekrény ajtaját kinyitva szembetaláltam magam az egész alakos
tükörrel. Hümmögve húztam le magamról a pólóm, majd a nadrágom és minden
felesleges ruhadarabot. Mire Louis visszaért, meztelenül álltam a tükör előtt,
s farkasszemet nézve vele, megnyertem a csatát. Feladva, szemeit végigvezette
rajtam, majd kulcsra zárta az ajtót.
-Fogalmad sincs arról, mennyire kívánatos vagy.-harapta
be a száját, de nem mozdult. Ott álltam, a tükörből figyeltem őt, míg az ő
szeme álló szerszámomon pihent, és csak akkor könyörült meg rajtam, mikor
felszisszentem perzselő tekintetétől.
***
Reggel, akarom mondani, délben keltünk. Darcy szokatlanul
sokáig aludt, így hagyott ma minket is pihenni. Kiugrottam az ágyból, és első
utam a fürdőbe vezetett, hogy lezuhanyozzak. Régebben kaptam Louistól egy
nagyon aranyos, vörös színű kötött pulóvert, aminek az elején egy rénszarvas
volt, piros orral. Magamra kaptam és egy melegítő nadrágot is felhúztam.
Csattogva mentem Darcy szobájába, miközben hallgattam a földszintről
hallatszódó dalolást, ami Louistól származott, később pedig éreztem a rántotta
isteni illatát. Darcy már az ágyán ülve játszott a macijával, és boldog
mosollyal üdvözölt, mikor meglátott.
-Indulás fürdeni, kisasszony!-kaptam a karjaimba és
egyenesen a fürdőszobába vittem, hogy meleg vízben megmosdassam, hatalmas habok
között, amikkel imádott játszani.
-Apa mit csinál?-a ruháit hajtogattam, nyitott ajtónál
hallgattam amint a gumikacsával játszik, arcomon szüntelen mosoly pihent.
-Azt hiszem, behozta a karácsonyfát.-amint ezt kimondtam,
Darcy azzal a lendülettel állt fel a vízből. A kedvenc része a karácsonyban, a
fadíszítés. Eleinte nem akartuk őt bevonni ebbe, de miután rájöttünk, mennyire
kreatív, megengedtük neki, hogy néhány díszt, és a csillagot a fára tehesse.
Megtöröltem őt, ráadtam a ruháit aztán útjára engedtem. Rendbe raktam a fürdőt,
a szobánkat és Darcy szobáját is, aztán én is lementem először a konyhába, hogy
a kezembe vegyem a tányérom, majd a nappaliba. Leültem a kanapéra, és falatozva
figyeltem, amint Louis a karácsonyfa előtt guggol, és egy díszt ad Darcy
kezébe, aki aztán nevetve akasztja az egyik neki tetsző ágra. Olyan boldognak
éreztem magam, mint még sosem. Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki mindazt,
amit az életem két csodájával kaptam meg. De abban biztos vagyok, hogy soha.
Soha nem engedném el őket, ők az életeim, a részeim, akik nélkül semmi vagyok.
Darcy és Lou nem engedték, hogy segítsek a fa
díszítésében, így duzzogva vonultam el, hogy mézeskalácsot és finom ebédet
süssek, mire elkészülnek mindennel. Ugyanis Louis a fejébe vette, hogy
mindenhova díszt akarnak aggatni, így nem csak kívül, de még a házon belül is minden
falon lógott valami díszes, csillogó-villogó gyöngysor. Darcy élvezte ezt
szerintem a legjobban, azt pedig még jobban, hogy Louis is ennyire lelkes volt.
Miután végeztek, a konyhába jöttek, és mielőbbi kaját követeltek, én pedig csak
nevetve teljesítettem a kérésüket. Aztán, Louis legnagyobb meglepetésére,
elővettem a hűtőből a tortát, amit én készítettem, a legnagyobb stresszben,
hiszen ki tudta, mikor akartak volna a konyhába jönni azon idő alatt, amíg én
tortát sütöttem. Lou teljesen elérzékenyült, és úgy láttam, neki is
túlcsordultak az érzései. A nap további részét közösen a nappaliban töltöttük,
mézeskalácsot rágcsálva és karácsonyi filmeket nézve, Darcynek kiváltképp
tetszett a Grincs, és azt mondta találkozni akar vele. Nos, fogalmam sincs hogyan
fogjuk ezt megoldani Lou-val, de valahogyan biztosan. Este hamar elaludtunk,
ahhoz képest, hogy mennyire későn keltünk ma. Darcy egyből elaludt, miután
megfürdettük őt, és Louist is úgy kellett felkeltenem, hogy jöjjön a szobába,
mert elaludt a kanapén. Miután minden elcsendesedett, és biztos lehettem a
dolgomban, halkan lopakodtam fel a padlásra, és vittem le az ajándékokat. A
szekrényből is kivettem az édességeket, és mindent a fényesen csillogó
karácsonyfa alá tettem, szépen elrendezgetve őket. Mosolyogva néztem végig a
fán, az ajándékokon, majd egy hatalmasat ásítva mentem fel a szobába, hogy
bebújhassak Louis mellé. Amint megérezte, hogy mellé fekszem, magához húzott,
egy apró csókot lehelt az ajkamra és halványan mosolyogva kívánt jóéjszakát.