4th anniversary

Hi!
Szóóóval, meghoztam a negyedik évfordulós sztorit!! Vííí!
Szeretnék elnézést kérni a késésért és az esetleges hibákért. Amíg írtam mindig siettetve lettem valaki által, így valószínűleg lesznek benne hibák, nézzétek el nekem.
Talán egy kicsit rövid is lett, nem tudom, nem tudtam felmérni végül, most is elvagyok kergetve.
Nem is jártatom tovább a számat, mondjátok el véleményeteket kommentben, és pipáljatok.
Jó olvasást!
Puszi! xXx
Reni

Az ébresztőórám hangos csipogása vert fel álmaimból, de ez perpillanat nem tudott feldühíteni, mosolyogva nyúltam ki az éjjeliszekrényig, hogy kinyomjam órámat. Megfordulva vettem észre, hogy az ágy kihűlt, nem árasztja melegét az általában mellettem fekvő test. Nem foglalkoztam ezzel túl sokat, gondolom a konyhában van. Felpattantam, majd a mosdóba mentem, hogy lemosakodhassak, és tisztán kezdhessem életem legszebb napját. Még zuhanyzás közben sem tudtam eltüntetni azt az idegesítő mosolyt az arcomról, mondjuk az idegesség is helyet foglalt az agyamban az érzelmeknek nevezett szobában, de őt megpróbáltam minél jobban háttérbe szorítani, ma mindennek tökéletesnek kell lennie. Kilépve a zuhanykabinból, szárazra töröltem testemet és a szobába lépve felkaptam egy alsót, és Hazza egyik levetett pólóját. Imádtam a pólóiban járkálni itthon, mert nagyobb volt mint én és leért a combom közepéig, és olyan Harry illat áradt belőle, mintha minden pillanatban engem ölelne. Kiléptem a hálószobából és a konyhába vettem az irányt. Harry nekem háttal állva, csupán egy boxerben ügyködött a pultnál, gondolom reggelit csinált, és ha jól látom épp befejezte. Vigyorogva kezdtem felé futni, majd oda érve a hátára ugrottam, kicsit előre dőlt, de pont megtudott tartani, reflexből kapott hátra, hogy combomnál fogva megtartson én pedig karomat nyaka köré fonva dőltem előre, hogy össze-vissza pusziljam az arcát. Nevetve megrázta a fejét, majd hátrált, addig, amíg el nem érte a másik pultot és lerakott rá. Megfordult ölelésemben, majd kezét csípőmre helyezve tapadt ajkaimra. Nyelvével végig simított alsó ajkamon, bejutásért könyörögve, amit örömmel megadtam neki. Nyelveink szinkronban mozogtak egymással, hátulról hajába túrtam és meghúztam göndör tincseit. Imádtam a haját, még régebben le akarta vágatni, de a stylist nem engedte neki, szerencsére. Mondjuk én is akadály lettem volna, mert semmiképp nem hagytam volna, hogy megváljon a göndör fürtöktől. Kezei elkalandoztak testemen, benyúlt az imádott póló alá, és simogatni kezdte hasfalamat. Sajna, az oxigén nagy úr, ezért el kellett válnunk, de csak annyira, hogy homlokunkat egymásnak döntsük. Mosolyogva nyitottam ki a szemem és egy vigyorgó Harry-vel találtam rögtön szemben magam. Nyomtam még egy puszit a szájára, majd csak egymás szemébe nézve élveztük a pillanatot.
- Boldog negyedik évfordulót. - vigyorodtam el, és magamhoz ölelve őt, nyakába fúrtam arcomat és beszippantottam sajátos illatát. Négy év. Négy éve váltunk egy bandává. És négy éve van meg nekem ez a gyönyörűséges angyal, akit csak Isten szeretete miatt tarthatok minden este a karjaimban. Harry olyan erősen tartott, mint még soha, miközben a hátamat simogatta. Kedvem támadt sírni abban a pillanatban, mert el sem hiszem, hogy mivel érdemeltem ki magamnak őt. Mivel érdemeltem ki a szeretetét. Ráadásul négy éven keresztül. Ezt a négy évet mind hazugságok és titkolózások közepette szenvedtük végig, de én mégis mosolyogva emlékszem vissza rájuk. Senki nem tud azokról a pillanatokról, amiket csakis kettesben töltöttünk, nem volt semmi kamera, közönség, titok és hazugság. Csak mi. Senki nem tudja, miket csináltunk azokban az órákban. A sok mocskos dologról, vagy csak az egyszerű szeretetteljes délutánokról. A legszörnyebb és egyben a legboldogabb éveinken vagyunk túl.
Elengedtem Harry-t, hogy még egyszer mélyen a szemébe nézhessek, azokba a gyönyörű smaragd égkövekbe, amik már 4 éve tartanak rabul és képtelen vagyok bármi más kristályért, égkőért bányászni, mert az enyém minden pillanatban mellettem van. Könnyeket véltem felfedezni az omniózus szemekben, de mosolya sem szökött meg, az is ott bujkált arcán, ezért arra következtettem, hogy Ő is körülbelül olyasmire gondolhat amire én. Figyeltem ahogy egy csepp bátorságot véve kiszökik és végigfut Harry orcáján, majd állánál megmenekülve cseppen a combomra. Nekem is könnyekkel teltek meg szemeim, de csak vigyorogva odahajoltam és lecsókoltam az előbbi bátor csepp nyomait, majd az angyalom ajkaira hajolva csókoltam meg még egyszer. Egy szeretet teljes csók volt, nem mélyítettük el, ez így volt tökéletes.
- Szeretlek - suttogtam ajkaira, majd megpecsételtem szavaimat és leugrottam a pultról. Tekintetével követte minden mozdulatomat. Amikor a lépcsőn tartottam felfele, éreztem égető pillantását fenekemen, de ezen nem is lepődtem meg. Lelki szemeim előtt láttam, amint beharapott ajkakkal figyeli, ahogy a fokokon lépkedek fölfele.

Ma lesz egy úgynevezett Tisztelet koncertünk, amit a negyedik szülinap miatt tartunk, és még senki nem sejti mi fog történni. Persze, akiknek kell, azok tudnak róla. Mindenki más, majd akkor értesül a dolgokról.

Hazzával beültünk a fekete Range Rover-ébe és indultunk is a koncert helyszínre, a Londoni 02 arénába, Harry semmilyen érzelemmel, én pedig izgalommal és boldogsággal telve pattogtam az ülésen.

- Megkérdezhetem, hogy mi bajod van? - fordult felém Harry egy pillanatra, majd figyelmét újra az útnak szentelte.

- Ó, semmi, csak... izgulok. - vigyorogtam, mint a tejbetök. Ő csak fél szemöldökét felvonva nézet újból rám, majd fejét ingatva inkább rám hagyta a dolgot.

Az arénához megérkezve kipattantam az autóból és siettem is befele, hogy még elkaphassam a többieket. Hallottam még Harry-t nevetni a hátam mögött, és gondolom meg is rázta hozzá a fejét, újból elkönyvelve, "Őrült vagyok".

Zayn épp az egyik hangosítóval beszélgetett, de én odarohantam és a karját megragadva elrángattam onnan. Elvonultunk egy eldugottabb kis részre, ahol reménykedtem benne, hogy senki nem vesz észre.

- Na, kérem szépen. - mondtam a feketének, aki vigyorogva kivette a zsebéből amit kértem. Tágra nyiltak a szemeim. - Te a zsebedben tartottad? Normális vagy? Mi van ha elhagyod, vagy valami? - rivalltam rá erőteljesen suttogva, mire feltartotta kezeit, mintegy védekezés képen, én pedig csak a kezében tartott tárgyra figyeltem, egy pillanatra sem pillantva máshova. Mivel féltem, hogy eldobja, gyorsan kikaptam tenyeréből és mérgesen néztem rá.

- Nyugi már, Louis. Minden rendben fog menni. ne görcsöld túl, mert akkor nem fogsz majd tudni megszólalni és beégsz. - levert a víz a gondolatra, és éreztem ahogy elfehéredek. Zayn felröhögött, majd magához rántott és jó szorosan megölelt. Mélyeket lélegeztem lehunyt szemekkel és próbáltam magamat lenyugtatni. Igaza van, sürgősen le kell csillapítanom magam. Ez az ölelés most nagyon is jól jött, a fiúknak olyan misztikus öleléseik vannak, mindig annyira megnyugszom amikor valamelyikük karjaiban tart. Tudom, hogy ez a szeretetük miatt van, és remélem érzik, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt viszonozni tudjam. - Sikerülni fog. A fiúkkal szurkolunk. És persze nagyon boldogok vagyunk. - suttogta a fülembe Zayn, a hátamat simogatva.

- Ó és én milyen boldog leszek majd. - vigyorogtam rá, amikor elengedtük egymást, mire felröhögve megveregette a vállam, majd elsétált. Reggel direkt olyan gatyát vettem föl ami egy kicsit lóg és cipzáros a zsebe. A bőrhöz simulós gatyába ezt nem tudnám elrejteni és ennek még cipzárja is van, így nem tudom elhagyni. Épp indultam volna tovább , amikor két kar fonódott derekam köré, én pedig sokkot kaptam. Mi van ha látta, hogy mit adott át Zayn? Nyakamhoz hajolt és nyomott rá egy puszit, majd megfordított. Körbenéztem, hogy figyel-e valaki, de nem vettem észre senkit, és amúgy is eldugottabb részen voltunk, a szemébe nézve pedig, semmi különöset nem láttam, ezért gondoltam nem tudja mit tervezek. Kiengedtem a bent tartott levegőmet, majd gyorsan ajkaira tapadtam. Hajába túrva húztam meg fürtjeit, amik rátekeredtek ujjaimra, ő pedig csípőmre helyezve húzott magához még közelebb. Szenvedélyes csókunkat én szakítottam meg, majd egy utolsó puszit adva ajkaira vigyorodtam el kipirult arcán és lihegésén.

- Basszus Lou, most hogy menjek ki a színpadra? - kérdezte tőlem ágyékára pillantva. Lepillantottam nadrágjára, amin egy dudor díszelgett . Vigyorom nagyobbra nőtt, majd füléhez hajoltam, és végig simítottam mellkasán, meg sem állva a középpontig. Rámarkoltam büszkeségére, mire felnyögött, de a végét elnyelte, gondolom ráharapott alsó ajkára, hogy tompítsa.

- Majd koncert után gondodat viselem - suttogtam kéjesen fülébe, majd megharapva cimpáját, gyorsan megfordulta és elsiettem onnan.

- Ezt még visszakapod! - üvöltötte utánam, mire én csak nevetve intettem egyet a hátam mögé és elsiettem a fiúkhoz, akik mind a lépcsőnél álltak. Amint megláttak, vigyor szökött arcukra, ők az egyetlenek akik be vannak avatva kis tervembe. Niall rögtön átölelt és megszorongatott.

- Sok sikert. - suttogta, hallottam hangján, hogy ő is izgul, talán még jobban mint én.

- Hé, mi ez a nagy szeretet? - kérdezte egy mély, imádott, rekedtes hang. Vigyorogva engedtem el Niall-t és fordultam felé. Elém állt és a fülemhez hajolt. -Nehogy azt hidd, hogy végeztünk. Ezt még visszakapod. - suttogta a szavakat fülembe, meleg lehelete bőrömnek csapódott, amikor végig csókolta a fülemtől a szám szálág arcomat.
- na! Ráértek erre majd koncert után - vigyorgott mindentudón Liam, majd, amikor Hazz beállt előre, menet közben rám kacsintva, Liam megveregette a vállam és mélyen a szemembe nézett. Nem láttam mást a tekintetében, csak szeretetet és támogatást. Meg talán egy kis izgalmat, de nem értem, hogy ők miért izgulnak. Nekem kellene.
Liam is beállt elém, majd liba sorban indultunk fel a színpadra, hogy kezdetét vegye az őrület. Az adrenalin még ennél is nagyobb mennyiségben rendelkezett testemben, hisz tudtam, hogy ez nem egy átlagos koncert lesz. És ezt Harry-n kívül mindannyian tudtuk.
Egész végig vigyorogtam és nem bírtam abbahagyni. Folyton Harry-t lestem, mindig, amikor összekapcsolódott tekintetünk rákacsintottam, ő meg nem értette mi bajom, de nem baj, úgy voltam vele, nem sokára rájön. Már a koncert végénél tartottunk, egy szám volt már csak hátra, és a szokásostól eltérően, most nem a BSE-t raktuk a végére, és azt hiszem, hogy ez feltűnt mindenkinek, a Modest! egyike a fülünkbe üvöltözött, hogy mégis mit csinálunk, de nem foglalkoztunk vele. A srácok már lebeszélték a zenekarral az egészet, így ők is a segítségünkre voltak, nem állíthatott meg semmi. Illetve, Harry elég összezavarodottnak tűnt, amikor Zayn szólt neki, hogy a Best Song Ever mikor jön, és hogy mi az utolsó szám, de nem kérdezett. Jól is tette, nem is kapott volna akkor még választ. Az utolsó előtti dalt befejezve, én álltam előre, hogy most én fogok a közönséggel beszélgetni, de nem úgy ahogy mindenki várja. Inkább mondanám bejelentésnek.
- Wow, srácok, eszméletlenek vagytok! - szóltam a mikrofonba, mire mindenki felsikított, én meg a vállam felett a srácokra néztem, akik bólogattak, hogy csináljam. Aztán Harry-re pillantottam, aki kérdőn nézett rám és azt tátogta "Mit csinálsz?!". Elvigyorodva ráztam meg a fejem, és pillantottam meg a színpad mellett álló Eleanor-t. Ő is be volt avatva, mindvégig segített nekem. Nem is értem miért őt támadják állandóan, ő csak a munkáját végzi. Egyébként ő volt az aki elrendezte mindig a Larry vitákat, mindig itt volt mellettünk. Olyan nekem mint a húgom. Csak érettebb mint én. Mosolyogva figyelt és bólogatott. A szívem hevesen vert, a vérem lávafolyam ként üzemelt testemben, az adrenalin szintem az egekben, a kezem remegett, a tenyerem pedig izzadt. Oda sétáltam a színpad szélére, és meg fogtam El kezét, hogy felhúzhassam a színpadra. Néhányan sikítottak, többen pedig sokkos állapotba kerültek, innen már tudtam, hogy a rajongók nagyobb felét megnyertem, és értük már nem kell izgulnom. A színpadra húztam Eleanor-t, és a kezét elengedve fordultam lányainkhoz. - Ugye mindannyian tudtok Eleanor-ról. - hangom is remegett, de megköszörülve a torkom próbáltam magam rendbe hozni. Vállam felett hátrapillantva láttam, hogy Harry aztán végképp nem ért semmit, és már sokkot kapott, gondolom megint azok az idióta összeesküvés tervek kavarogtak a fejében. Rákacsintottam, majd visszafordultam. - Nos, igazából, rosszul vagytok értesülve. - síri csend volt az egész arénában, mindenki feszülten figyelt, csak néhányan társalogtak halkan. Hallottam ahogy elkezd Richárd a fülesembe üvölteni, hogy sürgősen hagyjam abba, nem tudja mire készülök, de fejezzem be. Kiszedtem a fülemből és nem foglalkoztam vele többet. - Eleanor, nem a barátnőm. - és még a maradék susmogás is abbamaradt. Mindenki lefagyott. - Ő egy nagyon kedves és aranyos lány, de úgy tekintünk egymásra, mintha testvérek lennénk. Mert én mást szeretek. - Gyorsan El-re pillantottam, és mosolyogva végig simítottam a vállán, majd elkezdtem hátrálni. - Egy hatalmas szívű embert, akit mindennél jobban szeretek, és az életem is oda adnám érte. - Harry, nem teljesen mögöttem volt, inkább átlósan, így felé fordulva a szemébe nézve folytattam a beszédemet, mindenkinek a tudtára hozva, hogy ki is ez a személy. Harry lefagyva meredt rám, szája nyitva volt a meglepettségtől, és nem akartam elképzelni, hogy milyen meglepett lesz ha megtudja, hova akarok kilyukadni. - Egy személyt, akit ma négy éve ismerek és élek vele kapcsolatban. Akiről senki nem tudta, hogy az én szerelmem, a mai napig. - folytattam, és közben folyton pár lépéssel közelebb lépkedtem hozzá. Még mindig nem szólalt meg senki, mindenki várta a beszéd végét. - És ma, úgy döntöttem, nem akarom tovább eltitkolni, hogy ez az angyal az enyém.  Mindenkinek a tudtára akarom, hozni, hogy rabul ejtette a szívemet és úgy gondolom, hogy négy év, pont elég volt arra, hogy rájöjjek, nem akarom más mellett leélni az életem. - oda értem elé, a szabad kezembe zártam az övét és mélyen a szemébe néztem. Megpillantottam, néhány könnycseppet szeme sarkában, mire elmosolyodtam. Elengedtem kezét, és kicipzároztam zsebemet, hogy kikaphassam belőle a kis dobozkát. Féltérdre ereszkedtem előtte, sokaknak elállt a lélegzete, még mindig senki nem reagált, Harry-nek pedig nagyobbra nőttek a szemei mint eddig és szája elé kapta a kezét. A dobozt kinyitva tartottam felé a gyűrűt, abban reménykedve, nem tart majd idiótának, amiért így szeretném összekötni életünket. - Harry Edward Styles, hozzám jönnél férjül? - vigyorogtam el a végét és reménykedve tekintettem szemeibe, amikből kiszöktek a könnyek és még mindig a szája előtt tartotta kezeit. Mindenki a választ várta, senki nem mert megszólalni. Harry, elvigyorodott.
- Igen. - Már majdnem suttogta, de a mikrofon miatt tisztán lehetett hallani,a választ, ekkor mindenki eszmélt és állati nagy sikoltozás keletkezett, az egész aréna ettől vízhangzott, én pedig felálltam és Harryt a karjaimba kaptam. Minden izgalmam és aggodalmam elszállt, amikor letettem a földre és ajkaira tapadtam. Mindenkit kizártunk, akkor nem létezett senki más, csak mi. Innentől kezdve senki nem állíthat meg minket, minden negatív vélemény és utálkozó elmehet a búsba. A lényeg az, hogy mi itt vagyunk egymásnak és senki nem állhat közénk. Elválva, a homlokunkat összeérintettük, majd az utolsó számot kézen fogva énekeltük el. A Loved You First-et.

Nem sztori (sorry)

Sziasztok!
Úgy gondoltam, hogy ma már mindenféleképpen hoznom kellene egy részt, mivel 1.: rég hoztam 2. Ma van a One Direction 4. születésnapja!!
De nem tudom ma befejezni, így a szülinapra készülő sztorit holnap, vagy holnapután tudom majd csak hozni nektek, sajnálom!
Fogadjunk, hogy mindenki olvadozott az esküvős képeken. :D Hálát adok istennek, hogy Mindenki ott volt, csak sajna Zayn nem. Erről aranyos kis fanart-ok, meg kitalációk, meg poénok születtek amúgy. Gondolom ti is láttatok párat. :D
Mindenki vesz fel ma piros vagy narancssárga karkötőt/szalagot? Én igen, de majd ráírok valamit, hogy látszódjon, hogy az azért van. c:
Jézusom, el sem hiszem, hogy már 4 éve itt van nekünk ez a csodás banda! Nem hiszem el.
4 év... wow.
Szóval, mindenki ünnepeljen boldogan és majd holnap/holnapután hozom a sztorit!
HAPPY 4TH ANNIVERSARY!!!

The boy, from the caffee shop (+18)

Heyy! Tudom, megint eltűntem egy jó időre, de sajnos, nem fogom tudni gyakrabban hozni a sztorikat. Sajnálom guys, de nem tehetek róla. :c
Nos, kérlek legyetek velem elnézőek, mert ez életem legelső +18-as sztorija, tudom, hogy nem a legjobb, de még az elején vagyok ennek a szakmának. :D A címeket meg kérlek hagyjátok figyelmen kívül, mert olyan fantáziátlanok hogy hajaj...
Nagyon nagyon szépen köszönöm a 7000+ oldalmegjelenítést srácok, imádlak titeket! ^^
Remélem jól telik mindenki nyara, sok baráttal meg családi programmal, ilyesmik. :3
Na nem is jártatom tovább a szám, további kellemes nyarat! cx
Jó olvasást!
Puszi! xXx
Reni

Louis Tomlinson

A tálcával egyensúlyozva mentem a kettes asztalhoz, hogy kivigyem a rendelést. Már kevesen voltak a kávézóban, este hat óra fele jártunk, és egy óra múlva zárunk. Már csak én voltam bent, fél hatkor szoktak elmenni a többiek és mivel nekem úgysincs mit csinálnom, ezért általában elvállalom az utolsó két órát. Kedvesen mosolyogva a hölgyre, raktam le elé a cappucino-t, majd a hónom alá fogva a tálcát mentem vissza a pult mögé, elmosogatni. Volt még három vendég, mindegyik a laptopjába bújva randizott az elektronikus világ csodájával, kávét szürcsölgetve. Mosolyogva pillantottam egy-egy emberre, akik egy pillanatra sem vették le tekintetüket a képernyőről, majd a fehér kötényembe törölve a kezem vettem elő a mobilom és mivel nem volt semmi dolgom, ezért a pultnak támaszkodva lestem fel egy-egy közösségi oldalra, de nem sok érdekességet találtam. Néha elgondolkoztam, hogy hogy tudnak az emberek a nap huszonnégy órájában a Facebook-on vagy a Twitter-en élősködni. Aztán rájövök, hogy nekik talán vannak ismerőseik akiknek nyomon követhetik életük néhány pillanatát, hogy megtudják mi van velük. A bejárati ajtó feletti kis csengő adta tudatomra, hogy vendégünk érkezett, mire felkaptam a fejem. Egy magas srác állt az ajtóban. Fekete nagyon szűk farmert viselt, fekete felsővel, barna csizmával, és egy ballonkabáttal. Göndör tincseit épp akkor söpörte ki zöld íriszeiből, mikor a pult előtt elhaladva találkozott a tekintetünk, majd a legeldugottabb asztalnál levágta magát. A szívem kihagyott egy ütemet és egy pillanatra még lélegezni is elfelejtettem hogy hogy kell. Tekintetemmel minden mozdulatát követtem addig, amíg a széken elhelyezkedve felém nem pillantott. Gyorsan elnéztem a másik irányba, és rögtön az egyik asztalhoz siettem, mert intettek, hogy fizetnének. Odaérve felkaptam a csészét, majd mosolyogva vettem el az asztalra helyezett összeget. A hátamba lyukat vájt valaki tekintete, ezért hátra pillantva a vállam fölött összeakadt a tekintetem a göndörrel és egy pillanatra láttam ahogy mosolyog, de rögtön visszafordultam és elköszönve a vendégtől, siettem a pult felé.
A maradék egy órában végig éreztem a tekintetét, én pedig idegességemben mosogatásnál leejtettem egy poharat, így még azt is fel kellett takarítanom, de megvágta az ujjamat, és magamban szépen káromkodva járkáltam az asztalokhoz összeszedni a maradék tányért és poharat. Az utolsó vendég is kilépett az ajtón. Illetve majdnem az utolsó. Mivel a srác még mindig az asztalnál ült és még mindig engem bámult. A karórámra pillantva vettem észre, hogy öt perc múlva be kell zárnom és nem úgy tűnt mintha a srác elszeretne menni. Oda sétáltam az asztalához, végig követte a mozdulataimat a tekintetével, majd amikor megálltam előtte, a szemembe nézett egy fél mosollyal az arcán, karja a mellkasa előtt volt összefonva én pedig kissé elpirulva álltam előtte, a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Öhm… záróra van. – motyogtam halkan, remegő hanggal. A félénkségemet meglátva mosolya egy kacér vigyorrá változott.

- Tudom. – hangja hallatán nagyot dobbant a szívem és még inkább pírba borult az arcom. Nem tudtam, hogy erre mit válaszoljak, ha tudja, akkor miért van még itt?

- Öhm... És… - kerültem a tekintetét, direkt másfele néztem. Nem tudtam hogy folytassam a mondatod, ezért csak ott álltam előtte és hirtelen a padló érdekesebbnek bizonyult, mint az ő tekintetét állni. Felállt az asztaltól, és mivel eddig ott álltam előtte, csak pár centire voltunk egymástól Felnéztem rá, még mindig ott lapult az a sunyi vigyor a képén, engem pedig már lassan egy paradicsomhoz lehetett volna hasonlítani. A fülemhez hajolt, a lehelete visszacsapódott a bőrömről, nekem pedig már ezerrel vert a szívem és attól féltem, hogy ő is meghallja.

- Holnap találkozunk szépfiú - suttogta, majd fülcimpámba harapva kikerült és zsebre dugott kézzel sétált ki a kávézóból. Én lefagyva álltam ugyanott és tátott szájjal néztem magam elé. A pulzusom még tíz perccel később is az egekben volt és akár hányszor eszembe jutott, rögtön elpirultam.

A bejáraton kilépve bezártam az ajtót, és hazaindulva folyton csak azon a srácon gondolkodtam. Meg kellene ijednem? Hisz nem is ismerem és a legtöbb ember biztos félne, hogy mostantól bárhol megjelenhet ez az idegen, és nem tudja mit szándékozik tenni vele. De valamiért nincs bennem félelem. Csak valami fura érzés amit nem tudok megmagyarázni. Érdekes, még nem éreztem ilyet, és az a baj, hogy nem tudom mi ez. De azt mondta találkozunk még. Talán hazudott. De miért tette volna?

Fáradtan léptem be az ajtón, felnyomtam a villanyt, majd a dzsekimet és a cipőmet ledobva mentem be a konyhába, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. Gyorsan lehörpintettem, és a villanyt lekapcsolva futottam fel a lépcsőn. Pazarlom az áramot. Gyorsan lezuhanyoztam és a derekamra csavart törülközővel mentem vissza a szobámba. Éppen felvettem az alsómat, mikor hallottam valamit a terasz ajtónak csapódni. Kérdőn néztem a függönyre, majd kíváncsian oda lépkedtem. Elhúztam a durva tapintású anyagot, és az üvegen kitekintve észrevettem egy fekete autót állni a háznál, de a rosszabb, hogy a járműnek támaszkodva ott állt a srác a kávézóból. Beharapta az alsó ajkát és mivel annyira nem volt messze láttam ahogy végig mér. Akkor esett le, hogy még alsóban vagyok, így az egész arcom vörösbe borult és gyorsan elrántottam a függönyt. Amikor hallottam a motor zúgását, vissza pillantottam az utcára, épphogy csak annyira hogy a fejem kilátszódjon. Már bent ült az autóban és épp indulni készült, de észrevett, így mielőtt elment volna, rám kacsintott. A szívem a torkomban dobogott és nehezen kaptam levegőt. Magam elé meredtem még minimum egy öt percig, majd amikor észhez tértem, gyorsan beugrottam az ágyamba és megpróbáltam minél előbb átlépni azt a bizonyos kaput.

Reggel biztos szörnyen nézhettem ki, alig aludtam valamit, folyton beugrott az a gyönyörű pár smaragd égkő és azok a csokibarna fürtök. Nem tudom, hogy mi van velem, de ez nagyon új. És a legidegesítőbb pedig az, hogy még csak a nevét sem tudom.

A telefonom ébresztőjét kinyomva feltápászkodtam pihe-puha álom hajómról, majd a fürdőszobába belépve elrendeztem reggeli teendőimet. A szekrényemből kirángattam egy fekete farmert és egy rövid ujjú felsőt és a lépcsőn lebaktattam a konyhába. Mivel nem volt se kedvem, se időm főzőcskézni, ezért csak egy tál müzlivel le is tudtam a reggelimet. A TOMS-omba bebújva, kaptam fel a kulcsom és a dzsekim, majd megindultam a kávézóba.

Fél hatkor köszönt el tőlem az utolsó itt maradt munkatársam, így egyedül folytattam a vevők kiszolgálását. A srác egész nap nem jelent meg, én pedig nem tudom miért de folyton az ajtóra kaptam a pillantásom amikor belépett valaki, de egyszer sem az volt akit vártam, így már egy ideje nem is figyeltem fel a kis csengő hangjára.Így amikor már az utolsó vevő is elment fél órával zárás előtt, és valaki belépett az ajtón, fel sem néztem a mosogatni valóból. Hirtelen két kar fonódott a derekam köré, majd valaki lehelete csapódott a fülemnek.

- Hello, szépfiú - köszöntött az a bizonyos mély hang. Én lefagyva álltam egy helyben, teljesen lesokkolva. - Ugye nem hitted, hogy hazudtam tegnap? - suttogta azzal a mély, rekedtes hangjával a fülembe, ami simogatta dobhártyámat. Éreztem ajkait nyakamnak nyomódni, én pedig az érzésre lehunytam a szemem és nem törődve semmivel, a vállára hajtottam a fejem és csak élveztem a pillanatot. Az egyik karját csípőmre helyezte, majd hátra simította a farzsebembe, és kikapta a mobilomat. Kipattantak a szemeim és féltem, hogy kirabol vagy valami, de a másik karja még mindig a derekam körül volt, majd pár másodperc múlva éreztem, ahogy visszarakja a telefonomat eredeti helyére. Kezét mellkasomra helyezte, fejét visszahajtotta a nyakamba és újra csókokkal kezdte behinteni. Lassan elindította a kezét mellkasomtól lefele, éreztem ahogy a szívverésem gyorsul, egyre melegebb lett a kávézóban, és egy pillanatra sem tudtam figyelmen kívül hagyni hideg telt ajkait a nyakamon. Keze az alhasamig levándorolt és ott benyúlva a pólóm alá megismételte a mozdulatsort, miközben nyakamba harapott és elkezdte szívni a bőr réteget. Egy halk nyögés hagyta el ajkaimat, mire éreztem ahogy mosolyra húzódik szája, keze most pedig nem áll meg alhasamnál, ágyékomra simította tenyerét és rámarkolt férfiasságomra. Egy fokkal hangosabb nyögés szökött ki ajkaim közül, mire már vigyorgott és elkezdett dörzsölni. Nadrágom egyre szűkösebbé vált. Végig nyalt a nyakamon egészen a  fülemig, ott pedig fülcimpámba harapott és fülembe lihegett. Felemeltem a karom és hátranyúlva beletúrtam göndör tincseibe és egy kicsit meghúztam őket. Egy aprót nyögött és ettől a hangtól nekem is nyögnöm kellett, egy pillanatra sem állt le tevékenységében. - Ha tudnád, hogy milyen gondolatok cikáznak most a fejemben... - suttogta a fülembe, mire elpirulva újra meghúztam a haját. - Legszívesebben itt és most magamévá tennélek, ezen a pulton - suttogta tovább vágytól eltorzult hanggal. A gondolatra felnyögtem és már nem nagyon bírtam sokáig kínzását. - De... Ez a nap nem ma lesz. - Keze leállt és vigyorogva csókolt bele újra a nyakamba, majd fülemhez hajolva még utoljára belesuttogott. - Találkozunk még Louis. - majd ezzel az utolsó mondattal ellépet mögülem és kiviharzott a kávézóból.Tágra nyílt szemekkel néztem utána, majd amikor kilépett az ajtón megfordultam és leültem a földre. A pult alatti szekrényeknek támaszkodva, lehunyt szemmel mélyeket lélegeztem hogy lenyugtassam magam, de elég nehezen ment. Aztán eszembe jutott, hogy csinált valamit a mobilommal, úgyhogy előkaptam a zsebemből. Semmi furát nem találtam benne, addig amíg be nem léptem a híváslistámba. Egy új név. Harry. Önkéntelenül is mosolyra húztam számat, majd visszahelyeztem a telefonom eredeti helyére és felpattanva lekaptam a kötényemet és hátra mentem a cuccaimért.

Levágtam magam a kanapéra és a tv-t bámultam annak ellenére, hogy ki volt kapcsolva. Tegnap egészen hazáig követett? Honnan tudta a nevem? Miért állt tegnap a házam előtt? Miért csinálta a mait? Miért pont én? Nagy valószínűséggel nem fogok választ kapni a kérdéseimre.
Gondolataimból a telefonom rezgése zökkentett ki. Előre hajolva vettem el az asztalról és nyitottam meg az sms-emet.
"Holnap este 7-re legyél kész. - H"
A szívem a torkomban dobogott és úgy éreztem, hogy egyre kevesebb oxigén van a szobában. Minden gondolatom elszállt és nem tudtam mit akarok. Csak azt tudtam, hogy sürgősen szükségem van egy pohár vízre.

Egész nap próbáltam valamivel elterelni a gondolataimat a ma estéről, de sehogy sem jött össze. Főztem, takarítottam, lenyírtam a füvet, de egyik sem jött be. A kaját odaégettem, porszívózásnál beszippantottam valamit, ami miatt érdekes hangot adott ki a porszívó és nem akart tovább működni, fűnyírásnál meg lenyírtam véletlen egypár virágot. Szóval inkább leültem a tv elé és egy tál popcorn-al filmeztem, de már arra sem emlékszem mit kezdtem el nézni, mert az első tíz perc után már teljesen máshol jártam fejben. Folyton az órát lestem és igazából azért imádkoztam, hogy teljen lassabban az idő, de az idő akkor telik a leggyorsabban amikor nem akarjuk. Fél hétkor alsógatyában álltam a szekrényem előtt és nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Végül egy feszülős fekete farmer és egy fehér ujjatlan felső mellett döntöttem. A fürdőben megpróbáltam valamit csinálni a hajammal, de nem nagyon sikerült, így hagytam úgy, ahogy volt. Hallottam egy autót leparkolni a ház előtt, a szívem hevesebben ritmusra kapcsolt, és a tenyerem is izzadni kezdett. Hallottam ahogy dudál  kettőt, vettem egy mély levegőt, majd lefutva a lécsőn zsebre vágtam a mobilom, és mivel már egészen jó idő volt így csak egy vékony dzsekit kaptam magamra, majd a kulcsot megragadva léptem ki az ajtón. Bezártam a bejáratot, majd a kocsi felé indultam aminek nekitámaszkodva ott állt Harry. Az a tipikus félmosoly ott ült az arcán és mikor oda értem elé, lehajolva nyomott egy puszit az arcomra és kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját. Elpirulva bepattantam, bekötöttem magam és vártam Harry-re. Az autót megkerülve beült mellém, és miután villantott felém egy szívdöglesztő vigyort, elindította a járművet. Még jobban elpirultam és az ölembe hajtott kezemet vizslattam, elkezdtem idegességemben ropogtatni az ujjaimat. Egy idő után Harry megunta, vagy csak idegesítette amit az ujjaimmal művelek, mert a kezemre rakta az övét, én pedig felpillantva rá láttam ahogy mosolyogva megrázza a fejét, jelezve, hogy hagyjam abba. Onnantól kezdve az ablakon bámultam ki és figyeltem az elsuhanó fákat, autókat, házakat. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyivel nagyobb a keze mint az enyém.s miután ez leesett, egészen másfelé tévedtek a gondolataim, hogy mikre lenne képes azzal a hatalmaz kezével. Elszégyellve magam ráztam meg egy picit a fejem, hogy elűzzem a gondolatot.
Egy étterem előtt parkoltunk le, elég drága étteremnek tűnt. Harry kiszállt a kocsiból és már én is készültem, de átsprintelt az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót, majd a kezét nyújtotta, hogy segítsen kiszállni. Elpirulva fogadtam el a gesztust, majd az ajtót becsukva, Harry átkarolta a derekam és úgy mentünk be az épületbe. Egész végig a földet kémleltem, még amikor bent az asztalunkhoz kísértek sem néztem föl, csak akkor már a terítőt bámultam. Aztán Harry megragadta az állam és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Az a fél mosoly még mindig ott lapult az arcán, hüvelykujjával végig simított alsó ajkamon, majd arcomról az asztalon lévő kézfejemre helyezte kezét és cirógatta.
Igazából nagyon jól éreztem magam vele, egy kicsit feloldódtam a környezetében, de néha még megvoltak azok a perverz beszólásai, amitől mondjuk visszaköptem a pohárba az italomat. A bejáratnál vártam amíg Harry fizet, majd visszaérve mellém rám mosolygott, és megfogta a kezem. Az ajtót megint kinyitotta előttem és vigyorogva nézte ahogy (ezen az estén már vagy századszorra) pirulok el és ülök be az autóba.
Az utat figyelve feltűnt, hogy nem visszafele megyünk, vagyis még nem visz haza. Értetlenség ült az arcomon, amit Harry észre is vett.
- Hozzám megyünk. - magyarázta meg nekem, mire elgondolkoztam, hogy lassan kardiológushoz kell járnom, mert nem természetes ez a szívverési zavarom naponta. Tenyerem izzadni kezdett , de nem mutattam az izgalmamat kívülről, csak bólintva egyet az ablak felé fordultam.Egy normál méretű háznál parkoltunk le, direkt nem szálltam ki, tudtam, hogy Harry megint kinyitja nekem az ajtót, és ugyan úgy segített is kiszállni. Kinyitotta az ajtót és előre engedett. Belépve levette rólam a dzsekimet, majd felakasztotta, és a cipőmet lehámozva követtem őt a konyhába. Szép ház volt, egyszerű, nyitott tér van, az ajtóból bejövet háttal áll egy kanapé, ami előtt egy kávés asztal, az előtt pedig egy tv. Tovább, elválasztva van a konyha és az ebédlő együtt, azzal szemben pedig a lépcső. A konyhába belépve nekem háttal állt és épp valami piát töltött két pohárba, majd amikor észrevette, hogy mellé álltam, mosolyogva nyújtotta felém az egyik poharat.
- Nem vagyok egy nagy alkoholista - közöltem vele fintorogva, mire felnevetett és nézte ahogy lehörpintem az itókát. Az alkohol égette a nyelőcsövem, majd még a gyomromban is éreztem a melegséget, de alapjában véve finom volt. Édeskés. Mosolyogva figyelte, ahogy kicsit fintorogva fogadom az italt, majd bólintva nézek a pohárra. Ő is lehörpintette a sajátját, majd elvette tőlem a poharat és az övével együtt elhelyezte a pulton, aztán közelebb lépett hozzám én pedig hátráltam egy picit, hogy ne legyünk annyira közel, de a konyhapult megakadályozott ebben, ő pedig még közelebb jött, így összepaszírozódtunk. A szemembe nézve féloldalasan mosolygott én pedig arra ügyeltem, hogy egyenletesen vegyem a levegőt. Kezét a derekamra helyezte és a fülemhez hajolt.
- Remélem nem vár rád senki otthon, mivel ma már biztos nem mész haza. - suttogta kényesen a fülembe, majd a fülcimpámat megharapta és visszahajolt az arcomhoz. Csak centiméterek választottak el minket, ő pedig ezt a kis távolságot is megszüntette, ajkainkat összeérintette. Végig nyalt alsó ajkamon, bejutást kérve, de húzni akartam egy kicsit az agyát, így nem adtam meg neki, azonban a tervem fordítva sült el, mert kezeit hátra csúsztatta és megmarkolta fenekemet, amitől felnyögtem, ő pedig kihasználva az alkalmat átcsúsztatta a nyelvét a számba. Nyelveink küzdöttek a dominanciáért amit végül ő nyert meg. Végig simítottam a karján, majd nyakát átkarolva hátulról beletúrtam  göndör tincseibe és meghúztam azokat. Harry felnyögött, majd kezét a combomra csúsztatva felültetett a konyhapultra, lábaim közé férkőzve csókolt tovább, egy pillanatra sem szüntetve meg a kapcsolatot. Egyik kezemmel végig simítottam mellkasán, majd hasán, és pólója alá nyúlva hátán is, majd karmoltam. Harry belenyögött csókunkba, amit oxigénhiány miatt meg kellett szakítanunk, de ő rögtön áttért a nyakamra, majd megkeresve érzékeny pontomat, megszívta a bőrt, amitől felnyögve húztam meg tincseit. Remek. Ki kell majd magyaráznom a kávézóban a lila foltot. Amikor úgy gondolta, hogy épp elég lila már a nyakam, elhajolt, és a fülembe súgta szavait. - Most már mindenki láthatja, hogy az enyém vagy - hangja a vágytól eltorzult volt és még mélyebb, mint eredetileg. Nagy tenyerét combomra rakta, és onnan lassan haladt egyre beljebb, én pedig egyre szűkebbnek éreztem a nadrágomat. Férfiasságomra helyezte kezét és megmarkolta. Az eddigieknél is hangosabb nyögés hagyta el ajkaimat ő pedig vigyorogva csókolgatta állam vonalát. Dörzsölni kezdett én pedig már alig bírtam, vállára hajtottam fejem és újra meghúztam tincseit.
- H...Harrry- nyöszörögtem, mert már nem nagyon bírtam. Ekkor Harry felkapott az ölébe, lábaim dereka köré fontam, ő pedig fenekemnél tartva vitt fel a lépcsőn. Elkezdtem csókolgatni a nyakát, majd megszívtam a bőrt ő pedig felnyögött.
- Ha nem hagyod abba, a lépcsőn foglak megdugni. - lihegte a fülembe, mire vigyorogva nyaltam végig nyakától a füle tövéig és megharaptam cimpáját. Harry berúgta az ajtót, és amint becsukódott, neki nyomott a fadarabnak és megcsókolt. Én a hajába túrva élveztem a ajkaink vad játékát, ő pedig fenekembe markolva hátrált az ágyig, majd hátradőlt, így Harry alattam feküdt. Lábaim a dereka két oldalára helyeztem, kezemmel feje mellett támaszkodtam. Megragadta a pólóm alját és lerántotta rólam, és elhajította valamerre. Én a nyakához hajolva csókolgattam, majd fogammal karcoltam a bőrét. Harry a hátam simogatta, végigsimítva a mellkasán lerántottam róla a pólóját. Állkapcsától lefelé haladva csókoltam, haraptam őt, mellbimbójánál sokáig elidőztem, majd a mellkasától végig nyaltam egészen a nadrágja széléig, ott megfogtam a nadrágot és lassan lejjebb toltam egy picit a boxerével együtt és megcsókoltam a felületet. Harry hangosat nyögött és összeszorította szemét. - Ne akarj felhúzni, mert rosszul jársz - nyöszörögte, én pedig vigyorogva beleharaptam bőrébe ő pedig mélyet nyögve megunta és felrántott, majd megfordította a helyzetünket. Fülemhez hajolt, miközben végig simítva felsőtestemen alhasamnál megállt és pici köröket írt le kezével. - Én szóltam - suttogta kéjesen, majd mellkasomtól haladt lefelé, apró csókokat hagyva bőrömön. A "V" vonalamnál megharapta a felületet, majd ugyan úgy mint én lejjebb húzta a nadrágom egy picit és megcsókolta bőröm, majd pedig végig nyalta. Kínlódtam alatta és haját markolászva szenvedtem, összeszorított szemekkel. Megfogta nadrágom gombját és kipattintotta a lukból, majd kínzóan lassan húzta le a cipzárat, direkt úgy, hogy közben végig simítson, már elég kemény férfiasságomon. Nyöszörögve dobáltam a fejem egyik oldalról a másikra, ő pedig lerángatva rólam a gatyát, beférkőzött lábaim közé, és boxeremre nyomott egy csókot, aztán beleharapott. Egyre hangosabban nyögtem tetteire, már nem sokáig bírtam, a lepedőt markolászva vergődtem alatta.
- H-Harry... kérlek... - nyögtem, mert már nagyon szenvedtem. Felhajolt hozzám és vigyorogva nézett a szemembe. Megcsókol, majd fülembe súgott.
- Mond el mit szeretnél, mit csináljak veled... - kérte és benyúlva a boxerembe ujjait körém csavarta és úgy kínzott tovább. Nem bírtam megszólalni, így csak nyögtem egyet válaszul,mire gyorsított a tempón. - Elmondjam én mit szeretnék? - súgta továbbra is, én pedig csak halványan bólintottam, szemöldököm összeszaladt az élvezet miatt. - Tudni akarom, hogy milyen érzés benned lenni, bele akarlak döngölni ebbe az ágyba, addig amíg el nem törik alattunk. - a gondolatra még hangosabbat nyögtem, ő pedig nem hagyta abba és tovább kínzott. - Azt akarom, hogy az egész város hallja ahogyan a nevemet sikítva élvezel el, hogy ez legyen az eddigi legnagyobb orgazmusod. - folytatta én pedig már összeszorítottam a lábujjaimat, hogy még bírjam egy kicsit, a hátát karmoltam, keze továbbra sem állt le és a kéjes suttogása is rá tett egy lapáttal.
- Harry... könyörgöm... - nyüszítettem de nem nagyon voltam képes beszélni abban az állapotban.
- Mit kérsz? Mit akarsz, mit tegyek? - kérdezte még mindig a fülembe suttogva.
- Érezni... akarlak... Harry.. K-kérlek... - Harry abbahagyta amit eddig művelt és hirtelen hiányérzetem támad. Eltüntette az utolsó ruhadarabokat, majd előre hajolva elvette az éjjeliszekrényről az óvszert és felgörgette magára. Bepozicionálta magát, majd megcsókolt, én rögtön kinyitottam a számat így mélyítettük csókunkat. Rájöttem, hogy ezzel akarta elterelni a figyelmemet, mert közben belém hatolt, én pedig csókunkat megszakítva vállára hajtottam a fejem és olyan erősen haraptam be az alsó ajkam, hogy éreztem kicsordulni a vérem, de akkor nem érdekelt. - Ne fojtsd el a hangod. Hallani akarom ahogy a nevemet nyögöd - mondta én pedig kiengedtem egy apró nyögést. Harry várt egy kicsit, amíg megszoktam a méretét, majd lassan kezdett mozogni. Hajam rátapadt izzadt homlokomra, lábam Harry dereka köré csavartam, kezemmel pedig hátát karmoltam. Egyre gyorsabban mozgott, én pedig egyre hangosabbakat nyögtem. Fejem hátra hajtva a matracba nyomtam és kinyitottam az eddig összeszorított szememet. Harry göndör tincsei homlokához tapadtak, szemeit összeszorította, ajkai elváltak, az élvezettől összefutott a szemöldöke, olyan gyönyörű látványt nyújtott, az izmos felsőteste, a befeszített karja, a halk morgásainak és nyögéseinek hangja, az élvezettől eltorzult arca, ez mind csak rátett egy lapáttal és végig karmolva hátán, Harry nevét nyögve léptem át a gyönyör kapuját. Harry még lökött rajtam párat, majd ő is elélvezett. Rám dőlt, homlokát enyémnek támasztotta, és egymás szájába lihegtünk, még mindig csukott szemekkel. Kinyitva a szemem Harry gyönyörű zöld íriszeivel találtam szemben magam, majd mosolyra húzta a száját és egy apró csókot nyomott ajkaimra. Lassan kihúzva magát belőlem, kidobta a kotont és mellém feküdt. Letakarta meztelen testünket, majd mellkasára húzott és nyomott egy puszit a fejem tetejére. Mosolyogva öleltem át hasát és megcsókoltam mellkasát.
- Úgy érzem, hogy holnap sem megyek haza. - motyogtam mosolyogva bőrébe, ő pedig felnevetve húzott még jobban magához.
- Úgy érzem holnap sem engedtelek volna haza. - hallottam hangján ahogy vigyorog, mire felemeltem fejem és mosolyogva megcsókoltam.