Wonderful Christmas -Sz

Hello emberek ^^
So, ma is egy csodálatos sztorit hoztam az én csodálatos barátnőmtől ^^
De most akkor mindenki csináljon úgy, mintha angliában is lenne mikulás ünnep, jó? Mert úgy írta meg, hogy ott is van ilyen, de elnézzük neki, mivel állati aranyos lett és imádom ^^
Jó olvasást hozzá, biztos nektek is tetszeni fog :))
(ui.: mostantól a barátnőm sztorijait a címnél egy "-Sz"el fogom jelölni.)

Wonderful Christmas

-Anya!-arcomra egy ezer wattos mosoly szökött, miközben benyitottam a díszekkel teli ajtón. Odakint hűvös szél fújt, a hó is szállingózott, és szerencsénkre meg is maradt. Amint átléptük a küszöböt, megcsapott a mézeskalács és a narancs megszáradt héjának illata, ami tökéletes harmóniát alkotott a házban. Megismételtem magam, mire a konyha felől hangos csörömpölés hallatszott, majd léptek zaja. Elvigyorodva néztem a nálam nem sokkal alacsonyabb, kéken villogó szemű fiúra, aki miután levette a kesztyűjét, letérdelt az aprócska kislány elé, hogy róla is levesse a meleget biztosító ruhadarabokat.

-Harry, szívem! Nem ilyen koránra vártalak titeket!-anya mosolygós arca fedte be a látókörömet, én pedig még boldogabb lettem, mint eddig.

-Sajnálom, mi is azt hittük már délután van, de ezek szerint csak túl korán keltünk fel.-vontam vállat, és kibújtam a kabátomból, majd egy puszival üdvözöltem őt. Valójában tényleg korán keltünk, mert ma végre havat kaptunk a nyakunkba, ezt pedig Darcy azonnal észrevette. Miért is néz az ágya pont az ablakára? Reggel hétkor már karácsonyi dalokat énekelve bújt Louis és én közém az ágyba. Akkor képtelen voltam nem elnevetni magam, mert Darcy hangja eléggé…Irritáló. Természetesen az én füleimnek valódi zeneszó, de ki tudja, mások hogyan viselnék el őt.

-Gyertek csak beljebb! Jaj Darcy drágám, mit művelsz azzal a kutyával?-rohant a nappaliba, én pedig képtelen voltam nem felnevetni rajta.

-Ugyan Anne, mindannyian tudjuk, hogy Darcy és Steven, mennyire imádják egymást!-kuncogott Louis, nedves haját hátratűrte, ezzel viszont megkongatta a vészcsengőt, ami csak az én fejemben, és alfelemben létezett. Néha tesz olyan dolgokat, amikkel kiveri a biztosítékot..Meg kiver ott mást is..

Anya elé tolt egy tálcát, megpakolva mézeskaláccsal, amit ő szívesen el is fogadott, és elégedetten kezdett majszolni. Az ajtófélfának dőlve figyeltem, ahogyan Anya Louisnak magyarázza milyen nehéz is volt beszereznie egy piros mikulás sapkát, mert szinte az összes darabot elkapkodták már. Louis pedig megértően bólogat, miközben tömi a fejét, míg a kis Darcy éppen a család kutyáját nyúzta. Nem szóltam rá, azt hiszem egy 5 éves kislány aligha tudna kárt tenni egy ekkora kutyában, mint amekkora anyáéknak volt.

Minden évben eljátsszuk ezt, valamilyen okot mondunk Darcynek, amiért anyánál, vagy Jay-nél tölti a napját. Lou-val minden évben ugyanazon a napon tartjuk a bevásárlást, gondolok itt a Mikulásra, a karácsonyra. Tökéletesen élt bennem még az emlék, mikor Darcy 3 éves volt, és nagy nehezen sikerült rávennem Louist, hogy beöltözzön Mikulásnak. Nem volt nehéz meglepődnöm nekem is, mert tökéletesen alakította a szerepét. Darcynek átadta az ajándékát, a tömérdek csokoládét és pár zoknit, aztán amikor Darcy megkérdezte, hogy én miért nem kapok semmit, Louis teljes nyugodtsággal, ám egy huncut mosollyal a szája szegletében azt felelte, hogy igenis kapok majd ajándékot, csak egy kicsit később. Ezt az ígéretét be is tartotta. De aztán nem sikerült mégegyszer rávennem a Mikulásosdira, így azt mondtuk Darcynek, hogy az Öreg áttette a műszakját éjszakára, és csak akkor kap csokoládét, ha elég mélyen alszik. Azóta ezt a módszert alkalmazzuk.

Louis…Tökéletes. Minden szempontból. Így, 8 év elteltével is ezt mondom, és még ennyi idő ellenére is odavagyok érte. Miután a One Direction feloszlott, mind másfele indultunk. Azt hiszem Zayn elutazott Perrievel Amerikába, és úgy hiszem Liam is arrafele lehet. Niall hazaköltözött Írországba, és én, valamint Louis, itt maradtunk. Azután hatalmas coming out-ot csináltunk, és a mai napig találhatnak rólunk cikkeket az újságokban. Érthetetlen, miért nem szállnak le erről a témáról, már több, mint 4 év eltelt. Rengeteg elutasítást kaptunk, azonban támogatást ennél többet. Ezért döntöttünk úgy, hogy pár hónap szabadlábon élés után, bevállalunk egy gyereket. Darcy egy éves volt, mikor magunkhoz vettük. Lou-val mindig arra törekedtünk, hogy tökéletes élete legyen, és bár sokan figyelmeztettek, hogy elkényeztetett kölyköt nevelünk belőle, ő mégis mindenhez hálásan áll hozzá. Azonban ez néha, például ilyen alkalmakkor, rossz oldalát mutatja.

-Darcy, megírtad a leveled, hogy mit szeretnél karácsonyra?-zökkentett ki Louis édes hangja az elmélkedésemből, erre a kérdésre azonban én is kíváncsi voltam. Már napok óta próbálunk Darcy elé egy lapot tolni, hogy rajzolja le, mi az, amire a legjobban vágyik. Tavaly csináltuk ezt először, de annyira bénák voltunk, hogy nem tudtuk kivenni Darcy rajzából, hogy mit is takar az..Így minden ahhoz hasonlító dolgot felvásároltunk. Igen, az egy emlékezetes karácsony marad számunkra, azt hiszem.

-Én nem kérek semmit.-rázta a fejét Darcy, arany fürtjei göndören ugráltak a vállán, angyali mosolyt varázsolt az arcára. Szóval igen, pontosan erről beszéltem.

-Csak van valami, amit nagyon szeretnél.-húztam össze a szemöldököm, homlokomon ráncok gyülekeztek miközben leültem Louis mellé, a kanapéra.

-Nincs.-ismételte meg magát, majd újra belefeledkezett a játékba. Tanácstalanul néztünk egymásra Louis-val, aki aztán felpattant és a telefonját előhúzva kezdte nyomogatni azt. A füléhez emelte, és hangosan beszélni kezdett, ez pedig nagyjából azt jelentette, hogy ideje indulnunk.

-Angyalom, hamarosan itt leszünk érted, addig pedig vigyázz a nagyira!-nyomtam egy puszit Darcy homlokára, majd a kabátomért mentem. Megvártam Louist, majd felhúzva a sapkám, léptem ki a hátborzongató hidegbe.

-A tiéd vagyok órákig!-ragadta meg a karom Louis, miután az ajtó csapódását hallottam. Maga felé fordított és az ajkaimra tapadt. Szívesen mondtam volna, hogy mindig az enyém, nincs olyan, mikor nem, de ehelyett csak bevezettem a kezeimet a kabátja alá, és puha bőrére fontam ujjaimat. Megborzongott, kezét a tarkómon pihentette és nyelve zavartalanul hívta táncra az enyémet. Bódult állapotba kerültem, és ha nem kapaszkodok belé, biztosan elfolyok ott menten. Elvigyorodva vette ezt észre ő is, majd készségesen támogatott el az autóhoz. A belvárosba mentünk, ám a sok embert látva, Louis inkább leparkolt az egyik szupermarket előtt, onnan pedig sétálva tettük meg utunkat. Ujjai zálogként kulcsolták az enyémeket, néha megszorította a kezem, és ilyenkor őszintén elgondolkoztam. Vajon azért, mert fázik, vagy azért, mert annyira boldog, hogy nem tudja elhinni, hogy velem lehet. Jó, az utóbbi feltevés eléggé egoistán hatott, de csak az érzéseim vetítését adtam le.

-Veszünk forralt bort?-kérdeztem hirtelen, mert az ismerős illat hamar befürkészte magát az orromba, és úgy éreztem, képtelen lennék elmenni innen úgy, hogy nem ittam egy korty forralt bort sem. És miután láttam, hogy Louisnak sincs ellenére, beálltam a sorba a kis bódé előtt. Páran megnéztek, gondolom felismertek, de most nem szólt senki egy szót sem, amiért rettentően hálás voltam. Legalább az ünnepekkor legyen nyugta az embernek. Nem csak mi akartunk venni az édes és finom, ráadásul meleg italból, és utólag talán már bántam is, hogy beálltunk a hosszú sorba, de már annyi ideje álltunk ott, hogy nem volt érdemes továbbmenni. Különben meg, igazán inni akartam már egy jó, forralt bort. Lábujjhegyre állva, kicsit nyakamat nyújtogatva próbáltam megfigyelni a kiírást, és miután megláttam, nyugodtan ereszkedtem vissza Louis karjaiba. Eddigi cselekedetem közben erősebben markolta meg a derekam, és értetlenül nézett rám, szerintem azt hitte, hogy éppen el akarok szállni.

-Csak megnéztem az alkoholtartalmát. Mindketten ihatunk belőle.-nyomtam egy cuppanós puszit az arcára, mert igazán aranyosnak véltem, mikor megvilágosodva mosolyodott el. Végre sorra kerültünk, és miután megvettük a bort, félrehúzódva álltunk meg egy Pepsi-s, magasított asztalnál. Jól esett, mikor a forró ital legurult a torkomon, sikerült egy cseppet felmelegednem. Ebben az egészben annyi volt a jó, hogy a bevásárlás mellett, eltölthettem egy napot Lou-val, mint régen, a karácsonytól hemzsegő utcákon. Színes díszek tarkították a várost, azonban pontosan a város szívében, egy hosszú, vastag utca kanyarodott, amit ilyenkor mindig kialakítanak, ide állítják a bódékat, az árusítókat, és ide érkezik sok-sok tehetségét megmutatni kívánó, mulatságos ember, valamint a zenészek, akik az utca végén zenélnek karácsonyi muzsikákat, ami egészen az említett utca elejéig hallatszik. Éppen ezért, nem is zavartatva magam dúdolgattam a dalt, amit éppen játszottak.

-Harry.

Felkaptam a fejem, annyira belemerültem a hangulatba, hogy amint meghallottam a nevem, a hang gazdáját kerestem a szemeimmel, azonban még azelőtt éreztem az édes ajkakat a számon, mielőtt még Lou felé tekinthettem volna. Bágyadtan elmosolyodtam, imádom a forralt bor ízét, valamint Louis ajkainak ízét ugyancsak. Tedd össze ezt a kettőt, és ha még meg is ízlelheted, a mennyországba kaphatsz VIP belépőt.

-Olyan gyönyörű vagy.-súgta halkan, egy centire sem elszakadva tőlem, lehunytam a szemeimet és kezeimet átkulcsolva nyakán sóhajtottam fel. Utáltam, ha bókol. Tudta jól, hogy nem szeretek zavarba jönni, és nehezen is lehet engem zavarba hozni, de ő pont sikerrel jár minden alkalommal. Szereti ezt kihasználni, a kis gonosz!

-Csokis banánt akarok enni.-suttogtam vissza,  ami éppen az eszembe jutott, és amire akkor vágytam, persze Louis ajkai mellett, mégsem gondoltam komolyan. Vállai rázkódni kezdtek, és amint kinyitottam a szemeimet, észrevettem, hogy a nevetést tartja vissza. Összevonva a szemöldököm ütöttem őt meg, majd elfordulva tőle, kiittam az utolsó kortyot is a poharamból. Megragadtam a kezét, és húzni kezdtem, ugyanis ez még csak a kezdete volt a kis túránknak. Végigmentünk minden kirakaton, minden süteményesen és ettünk cukormázas almát is. Megálltunk pár mutatványnál, például a szoborembereknél. Sosem tudtam, hogyan képesek olyan hosszú időn keresztül mozdulatlanul állni, ráadásul ilyen fagyasztó hidegben. Egy kislány lépett a „szoborhoz”, felmosolygott rá, és nevetni kezdett, mikor a „szobor” visszamosolygott. Azonnal eszembe jutott Darcy, hogy neki mennyire tetszene ez a dolog. Aztán eszembe jutott az is, hogy tavaly akkora hisztit levert, mert megijedt az egyik ilyentől, hogy az egész utca tőle hangzott. Tovább készültem menni, ám mikor meg akartam fogni Louis kezét, csak a levegőt markolgattam. Értetlenül fordultam vissza, és a szemeim elkerekedtek amint rájöttem; elvesztettem Louist. Ijedten forogtam pár kört, hogy körbenézzek, szinte majd elszédültem, mire valaki megragadta a vállam.

-Te nélkülem táncolsz?-Louis nagy szemekkel nézett rám, boldog fény csillant meg a szemeiben amint rájött, nem táncoltam, csak őt kerestem.

-Hol voltál?-vontam kérdőre, még a csípőmre vágtam a kezeimet is, hogy hatásosnak tűnjek. Nem tudom, hogyan találtam volna meg őt, ekkora embertömegben.

-Hoztam neked csokis banánt.-emelte fel az átlátszó műanyag poharat. Elállt a lélegzetem, kérdőn néztem rá. –Sehol sem adtak ilyet, szóval kiharcoltam, hogy vágjanak fel egy pohárba banánt, és ráöntettem csoki öntetet. Remélem, így is megfelel…- olyan aranyosan, és olyan ártatlanul mondta, hogy be sem fejezte, egyből a karjaiba ugrottam. Elvettem tőle a poharat, és élvezettel kezdtem majszolni az összedobott falánkságot. Közben pedig elképzeltem, amint Louis kivágja a hisztit az egyik bódénál, hogy mégis miért nincsen csokis banán, aztán ellenkezést nem tűrve parancsolgat, hogy csinálják azt, amit mond. Akaratlanul is felnevettem az elképzelésre, mire Lou kérdő tekintettel fordult felém, de csak egy hálás, csokis puszit nyomtam az arcára. Vettünk Darcynek habcukrot, amit aztán egész úton cipelhettünk, mert nem gondoltunk abba bele, hogy messzire parkoltunk. Mondjuk nem a súlya miatt volt macerás, hanem mert akkora volt a hab miatt, hogy nem tudtuk, hogyan is fogjuk meg. Egy kis máz ráadásul Louis kezére folyt, így teljesen ragadni kezdett, és ezt én sem úszhattam meg. Bosszúból, mert kinevettem, engem is összekent a ragadós mázzal. Így mentünk be a meleg helyiségbe, a plázába. Egy másfajta, mégis karácsonyi dal szólt a hangszórókból, és a pláza közepén hatalmas karácsonyfa állt. Válogathattunk volna a boltok között, de mi már tudtuk hova akarunk bemenni. Elsősorban, az édességes boltba mentünk, ami két hónappal ezelőtt, tekintettel az ünnepekre, felújult. Eddig is nagy volt, de mostmár valósággal elvesznék a sok édesség között.

-Vegyünk először pár mikulás csokit. Aztán térhetünk a cukrokra és egyéb falatokra.-sóhajtott fel Louis, miközben meglóbálta maga mellett a kosarat, amibe aztán belefektettem 5 darab hatalmas mikulás alakú csokoládét. Nem áll szándékunkban felhízlalni Darcyt, ebből a csokiból Lou és én is enni fogunk, szóval…

-Kinder tojás, cukorkák, aztán kell még..-miközben soroltam, folyamatosan pakoltam a kosárba, és Louis úgy jött utánam, mintha hozzám lenne nőve. Egy szót sem szólt, ha egyedül jött volna bevásárolni, valószínűleg két mikulás csokival tért volna vissza, de mind tudtuk, hogy annyi egyáltalán nem elég, még ha azt is mondja, hogy igen. Szóval becipzározva a száját figyelte, hogy miket pakolok a kosarába, de szerintem titkon az árat figyelte. Nem tudom mit van úgy oda, miközben ő is tudja, hogy amit anno a bandával kerestünk, még az unokáinknak is sok pénz lesz. Nyugodtan elengedhetjük magunkat. Egy különleges csokoládé félét kerestem, mikor rájöttem, újból elvesztettem Louist. A plafonra néztem, amolyan „WTF” fejjel, hogy ő mindig eltűnik. Volt két lehetőségem. Vagy megkeresem, vagy ott maradok, és megvárom, amíg ő keres meg. Az előbbi mellett döntöttem, és visszafele indultam. Tisztán emlékeztem, hogy két perccel ezelőtt, még itt volt a sarkamban. Hihetetlen, hogy el tud tűnni. Már ott tartottam, hogy megkérdezek valakit, mikor is megláttam őt. Széttárva a karjaimat mentem oda hozzá. Éppen egy csokiból harapott, mögötte pedig megláttam az „Ingyen kóstoló” táblát. Megforgatva a szemeimet, szinte kitéptem a kezéből a kosarat, és visszaindultam. Ha ő ennyire belefelejtkezik a csokiba, hát legyen vele kettesben! Vegye feleségül!

„Most komolyan, egy csokoládéra vagyok féltékeny?”

Kuncogva vonogattam a vállam, és a keresett édességet is a kosárba dobtam, aztán a pénztárhoz mentem.

-Hé, Hazz. Adsz egy csókot?-állt mellém Louis, teli szájjal. Grimaszolva fordultam el tőle. Nem, nem undorodtam tőle, hiszen Louis és a csoki tökéletes páros. Valójában minden tökéletes, amiben Louisnak is szerepe van.-Most akkor nem?-a döbbenetet tisztán éreztem a hangjában, halvány mosolyra húztam a szám, amint rájöttem, felfogta, hogy nem játszok.-Mi van, Harry?-fordított maga felé. Kérdő tekintettel illettem, mégis hova került a szájából a csoki? Ekkor előre nézve megláttam az előttünk álló nőt, akinek a kapucnijában…Ó, te jó ég, ez hülye! Akaratlanul is hangosan hahotázni kezdtem, amire persze mindenki felfigyelt. Még akkor is rázott a nevetés, mikor kifizettünk mindent, és egy hatalmas szatyorba pakoltuk, valamint végre a habcukrot is el tudtuk tenni.

-Te nem vagy normális!-röhögtem mikor a következő bolt felé közeledtünk. Lou csak szórakozottan megvonta a vállát. Komolyan, ki nézné ki belőle, hogy ő most lesz 26 éves?

A játékboltban hamarabb végeztünk, onnan megvolt minden, amit akartunk, mert előre kinéztük. Darcy azt mondta, nem kér semmit, azonban egy kis odafigyeléssel pontosan megtudtuk, hogy mit is szeret. Így vettünk egy barbiházat, mindenféle hozzávalóval, amit nem tudtunk hova tenni. Értem itt a barbibaba autót, ruhákat, és annak a babának még gyereke is lehetett! Azt is vettünk, de Lou-val közösen megállapodtunk abban, hogy fiú barbibabát nem veszünk. Ahhoz még Darcy túlságosan fiatal..Ki tudja miket játszana el a babákkal. Aztán vigyorogva és ugrálva közölné velünk, hogy Rapunzel-t teherbe ejtette a pasas, akinek ráadásul agyontetovált teste van. Kinézném Darcyből, hogy filctollal telefirkálná a babát. Ezt pedig nem szeretnénk, ugyebár.

Beültünk egy kajáldába enni, majd megkerülve a plázát siettünk vissza a szupermarket felé, teljesen megpakolva. Majd leszakadt a karom, még úgy is, hogy a szatyor egyik fülét Louis fogta. Bevágtuk magunkat az autóba, és teljesen átfagyva indultunk haza. Fáradtan döntöttem az ablaknak a homlokom, miközben kezemet Louiséra tettem a combomon. Összefűztem ujjainkat és megszorítottam a kezét. Egy csodás napot tudhatunk magunk mögött, mostmár csak egy valami van hátra.

Hazaérve mindent becuccoltunk a házunkba, elővettük a dobozokat és csomagolópapírokat, aztán a konyhában az asztalhoz ültünk két olló társaságában. Louis benyomott a mobilján valami zenét, amit nem is hallottam még, de kifejezetten tetszett, és gyorsabban is csomagoltuk az ajándékokat. Miután mindennel készen lettünk, felpakoltunk a padlásra, az édességeket, a habcukor kivételével pedig az egyik szekrénybe rejtettük, amiről tudtuk, hogy Darcy úgysem éri fel. Rendbe raktuk a konyhát, majd újra kocsiba pattanva indultunk el anyáékhoz, a hercegnőnkért.

-De jó meleg van.-súgtam amint beléptünk az ajtón, és kellemes csend fogadott minket. Az órára pillantva mindent megértettem. Már 8 óra is elmúlt, Darcy ilyenkor már réges rég aludni szokott. És feltételezem most is azt teszi, nekem pedig belesajdul a szívem, hogy fel kell őt ébreszteni. Louis biccentve szelte a lépcsőfokokat és ment az emeletre, amíg én anyát kerestem, aki a nappaliban olvasott egy magazint.

-Megjöttünk Darcyért.-egy puszit nyomtam az arcára hálaként, amiért egész nap vigyázott a lányunkra.

-Nem olyan rég aludt el. Jól éreztétek magatokat?-kérdezte elmosolyodva. Határozottan bólintottam és megígértem neki, hogy hamarosan jövünk ide is karácsonyozni, állítása szerint nagy meglepetést szán Darcynek. Tényleg elkényeztetjük..

Az ajtóhoz lépve figyeltem, ahogyan Louis már a félig kómás Darcyt öltözteti, aki hagyja, hogy apja minden meleg darabot rá aggasson. Ölbe vette, majd miután kinyitottam előttük az ajtót, elköszöntem anyától. Darcy a hazavezető úton megint beájult, nekünk pedig az volt a legnagyobb gondunk, hogy így mégis hogyan fog megfürödni. Azonban végül nem foglalkoztunk ezzel, és otthon, csak a melegebb darabokat levéve róla fektettük az ágyba, hogy nyugodtan aludjon tovább. Főztem egy teát, ameddig Louis lezuhanyozott, és mindkettőnk bögréjét a hálószobánkba vittem. Letettem az éjjeli szekrényre, majd a ruhásszekrény ajtaját kinyitva szembetaláltam magam az egész alakos tükörrel. Hümmögve húztam le magamról a pólóm, majd a nadrágom és minden felesleges ruhadarabot. Mire Louis visszaért, meztelenül álltam a tükör előtt, s farkasszemet nézve vele, megnyertem a csatát. Feladva, szemeit végigvezette rajtam, majd kulcsra zárta az ajtót.

-Fogalmad sincs arról, mennyire kívánatos vagy.-harapta be a száját, de nem mozdult. Ott álltam, a tükörből figyeltem őt, míg az ő szeme álló szerszámomon pihent, és csak akkor könyörült meg rajtam, mikor felszisszentem perzselő tekintetétől.

***

Reggel, akarom mondani, délben keltünk. Darcy szokatlanul sokáig aludt, így hagyott ma minket is pihenni. Kiugrottam az ágyból, és első utam a fürdőbe vezetett, hogy lezuhanyozzak. Régebben kaptam Louistól egy nagyon aranyos, vörös színű kötött pulóvert, aminek az elején egy rénszarvas volt, piros orral. Magamra kaptam és egy melegítő nadrágot is felhúztam. Csattogva mentem Darcy szobájába, miközben hallgattam a földszintről hallatszódó dalolást, ami Louistól származott, később pedig éreztem a rántotta isteni illatát. Darcy már az ágyán ülve játszott a macijával, és boldog mosollyal üdvözölt, mikor meglátott.

-Indulás fürdeni, kisasszony!-kaptam a karjaimba és egyenesen a fürdőszobába vittem, hogy meleg vízben megmosdassam, hatalmas habok között, amikkel imádott játszani.

-Apa mit csinál?-a ruháit hajtogattam, nyitott ajtónál hallgattam amint a gumikacsával játszik, arcomon szüntelen mosoly pihent.

-Azt hiszem, behozta a karácsonyfát.-amint ezt kimondtam, Darcy azzal a lendülettel állt fel a vízből. A kedvenc része a karácsonyban, a fadíszítés. Eleinte nem akartuk őt bevonni ebbe, de miután rájöttünk, mennyire kreatív, megengedtük neki, hogy néhány díszt, és a csillagot a fára tehesse. Megtöröltem őt, ráadtam a ruháit aztán útjára engedtem. Rendbe raktam a fürdőt, a szobánkat és Darcy szobáját is, aztán én is lementem először a konyhába, hogy a kezembe vegyem a tányérom, majd a nappaliba. Leültem a kanapéra, és falatozva figyeltem, amint Louis a karácsonyfa előtt guggol, és egy díszt ad Darcy kezébe, aki aztán nevetve akasztja az egyik neki tetsző ágra. Olyan boldognak éreztem magam, mint még sosem. Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki mindazt, amit az életem két csodájával kaptam meg. De abban biztos vagyok, hogy soha. Soha nem engedném el őket, ők az életeim, a részeim, akik nélkül semmi vagyok.

Darcy és Lou nem engedték, hogy segítsek a fa díszítésében, így duzzogva vonultam el, hogy mézeskalácsot és finom ebédet süssek, mire elkészülnek mindennel. Ugyanis Louis a fejébe vette, hogy mindenhova díszt akarnak aggatni, így nem csak kívül, de még a házon belül is minden falon lógott valami díszes, csillogó-villogó gyöngysor. Darcy élvezte ezt szerintem a legjobban, azt pedig még jobban, hogy Louis is ennyire lelkes volt. Miután végeztek, a konyhába jöttek, és mielőbbi kaját követeltek, én pedig csak nevetve teljesítettem a kérésüket. Aztán, Louis legnagyobb meglepetésére, elővettem a hűtőből a tortát, amit én készítettem, a legnagyobb stresszben, hiszen ki tudta, mikor akartak volna a konyhába jönni azon idő alatt, amíg én tortát sütöttem. Lou teljesen elérzékenyült, és úgy láttam, neki is túlcsordultak az érzései. A nap további részét közösen a nappaliban töltöttük, mézeskalácsot rágcsálva és karácsonyi filmeket nézve, Darcynek kiváltképp tetszett a Grincs, és azt mondta találkozni akar vele. Nos, fogalmam sincs hogyan fogjuk ezt megoldani Lou-val, de valahogyan biztosan. Este hamar elaludtunk, ahhoz képest, hogy mennyire későn keltünk ma. Darcy egyből elaludt, miután megfürdettük őt, és Louist is úgy kellett felkeltenem, hogy jöjjön a szobába, mert elaludt a kanapén. Miután minden elcsendesedett, és biztos lehettem a dolgomban, halkan lopakodtam fel a padlásra, és vittem le az ajándékokat. A szekrényből is kivettem az édességeket, és mindent a fényesen csillogó karácsonyfa alá tettem, szépen elrendezgetve őket. Mosolyogva néztem végig a fán, az ajándékokon, majd egy hatalmasat ásítva mentem fel a szobába, hogy bebújhassak Louis mellé. Amint megérezte, hogy mellé fekszem, magához húzott, egy apró csókot lehelt az ajkamra és halványan mosolyogva kívánt jóéjszakát.